Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Suha György: Magyarország gazdasági kapcsolatainak fejlődése a szubszaharai térségben
Siihn György másul kell venni, hogy EU-tagállamként a magyar gazdasági érdekek jelentős részének érvényesítése továbbra is kétoldalú kereteket igényel. Az oly sokszor hangoztatott tudásalapú gazdaságfejlesztés, a technológiatranszferek területén a nyersanyagkészletek feldolgozásában alkalmazható magyar know-how-k kutatási, fejlesztési ismeretek, műszaki technológiák, méréstechnika, bányatechnika, tárolási, tisztítási és szállítási metodikák, ellenőrzési és bányabiztonsági rendszerek afrikai piacra történő biztosítása jelenleg szórványos mikroprojektek keretében, olykor számos áttétellel, vegyesvállalati formákban valósul meg (Szenegál, Csád, Nigéria például). A fekete kontinensen található a világ teljes kőolajtartalékának 9,5 százaléka, 2007-es becslések szerint több mint 117 milliárd hordónyi. A kitermelés jelenleg a világátlag 12,5 százaléka, ami napi 10,3 millió hordónak felel meg. Afrika teljes kőolaj-kitermelésének 85 százalékát öt ország adja, ezek közül Nigéria és Angola a szubszaharai térség meghatározó gazdaságai, a két ország együttesen négymillió hordó kőolajat termel naponta. Csád, Gabon, Kongó, Kamerun, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Szudán szintén dinamikusan növekvő kitermelést mutat. Mozambiknak és Tanzániának is jelentős a földgázvagyona, és ígéretes eredményeket jeleznek a nyugati-parti offshore gázkutatások is Szenegáltól Bissau-Guineáig. Az exportálható magyar szaktudást tekintve meghatározó, úgynevezett másodlagos olajipar is folyamatosan fejlődik, 25 országban 44 finomító dolgozza fel a kőolajat, és Afrika újkori olajipari jelentőségét mutatja az is, hogy az Egyesült Államok innen szerzi be kőolajszükségletének egynegyedét. Elsősorban korábbi regionális tapasztalatainkra építve, a magyar vállalkozások számára a mezőgazdasági szektorban való aktív szerepvállalás lehet a másik kitörési irány Afrika felé. Az utóbbi években számos agrártermék esetében jelentősen csökkent Afrika részesedése a világkereskedelemben: a kakaó hatvan százalékról negyven százalékra, a kávé harminc százalékról 15 százalék alá, a banán hat százalékról négy százalékra, a földimogyoró negyven százalékról öt százalékra. Az országonként, régiónként változó statisztikai adatok ellenére a mezőgazdaság adja a teljes afrikai exportárualap felét, az átlagos GDP egyharmadát. A tőkehiányos agrártermelést sokszor a hagyományos és kezdetleges termelési technikák, illetve az alacsony technikai kontroll jellemzik. Ebből következően az időjárás befolyásoló szerepe is jelentős. Az agrárprotekcionizmus csökkenése a világgazdaságban elsősorban nem az afrikai termékek kereskedelmét érinti kedvezően. Általánosságban is elmondható, hogy a kereskedelmi korlátozások enyhülése egyben az Afrikának korábban nyújtott preferenciák hatásának csökkenését jelenti. A szubszaharai térségben kiemelkedő az állattartás fontossága. Ehhez a gazdasági formához ugyanakkor fajlagosan nagyobb földterület szükséges, mint a földműveléshez, bár az állattartó közösségek képesek kihasználni a földművelésre alkalmatlan, 36 Külügyi Szemle
