Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
Búr Gábor mindenekelőtt a kívülről jövő fenyegetések elhárítása. Előbbieket nehéz lenne arról meggyőzni, hogy az eddigieknél lényegesen nagyobb figyelmet érdemel Afrika, hiszen gazdasági kapcsolataink roppant szerények, még az afrikai összforgalomból kimagasló Dél-afrikai Köztársaság esetében is.46 Nyomós érv lehet, hogy az utóbbi két évtized átrendeződéseivel olyan pozíciókat veszítettünk el Nigériában, Angolában s még számos más szubszaharai országban, amelyek visszaszerzésére eddig lényegében semmi erőfeszítés nem történt. A magyar külkereskedelmi forgalom javát azonban ma már a multik adják, így a lényegi döntések is a kezükben vannak. Önmagában a gazdasági együttműködésre nem épülhet tehát egy új, Afrika nemzetközi felértékelődését is figyelembe vevő stratégia. Ugyanakkor ez a felértékelődés új lehetőségeket is hordoz magában, s a nemzetközi fejlesztési együttműködés növekvő volumene már önmagában is esély a magyar kis- és közepes vállalkozások számára, nem is beszélve az Afrika fokozatos talpra állásával megnyíló távlatokról: a szubszaharai régió a magyar gazdaság egyik kitörési pontja lehet, illetve a magyar vállalkozások új piacává, befektetési célterületté válhat.47 Jegyzetek 1 A cserearányok Afrika számára - az olajtermelő országok kivételével - az 1970-es évektől minden addiginál előnytelenebbül változtak. 1980 és 2000 között a legfontosabb mezőgazdasági exportcikkek ára drasztikusan, olykor 40-70 százalékkal is visszaesett, s a bányatermékek esetében sem volt más a helyzet. Az 1980-as, 1990-es évekre minden téren egyértelművé vált a visszaesés. A két világ- rendszer szembenállásának megszűntével a kontinens a nemzetközi kapcsolatok terén is súlytalanná vált. Még a saját értelmisége is hátat fordított neki, a brain drain eredményeképpen a mérnökök, orvosok, tanárok is elvándoroltak. A nyilvánvaló válságjelenségek ellenére a fejlett világ megfeledkezni látszott Afrikáról, az 1990-es években a fő figyelem az egykori szovjet blokk államaira, illetve a volt Jugoszláviára fókuszálódott. Sem Szomália gyakorlati szétesése, sem az 1994-es ruandai népirtás nem volt képes változtatni ezen a trenden. 2 Kiváló példák erre Omar al Bashir szudáni, és Robert Mugabe zimbabwei elnökök, ők a nyugati szankciókat elsősorban Kína és Oroszország segítségével próbálják el-, illetve megkerülni. 3 Kollai István: „Kötöttségek és lehetőségek a szlovák Európa-politikában". Külügyi Szemle, Vol. 4. No. 1-2. (2005). 157-180. o. 4 Piers Fawkes: „African Youth Culture Kicks off a Second »Scramble For Africa«", http://www.psfk.com/2006/06/african_youth_c-2.html , 2006. június 27. 5 Thomas Pakenham: The Scramble for Africa: The White Man's Conquest of the Dark Continent from 1876 to 1912. New York: Avon Books, 1991. XXV. o. 6 Mia Carter-Barbara Harlow, szerk.: Archives of Empire. II: The Scramble for Africa. Durham: Duke University Press, 2003. 7 Az angolszász terminus technicus a birodalomépítés, illetve az ezzel járó gyarmatszerzési láz 19. század végi hirtelen felélénkülését jelöli, s nincs köze a Hilferdingtől „kölcsönzött" lenini imperializmuselmélethez. 22 Külügyi Szemle
