Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 4. szám - AFRIKA - Búr Gábor: The Second Scramble - a második versenyfutás Afrikáért
Búr Gábor (NEPAD), s különösen az Afrikai reneszánsz programjába, anélkül, hogy a két program dokumentumai egyetlen szóval is utalnának az ilyen szempontból újraértelmezett versenyfutásra.13 Ezzel szemben nagyon is egyértelmű ez a fajta utalás a globalizáció és a 19. századi gyarmatosítás összehasonlításakor. Mivel Afrika mindkét folyamat vesztesének számít, így mindenféle logikai bukfenc nélkül lehetett az 1990-es évektől a liberalizációt erőltető IMF és a Világbank balul végződött Strukturális Alkalmazkodási Programját14 az Afrikáért folyó második versenyfutásnak feltüntetni. „Ki fog tudni ellenállni a második versenyfutásnak?" - tette fel a kérdést 2000. októberében a Nairobiban megjelenő The East African független hetilap.15 Megfigyelhető egyfajta „szakosodás" is a versenyfutás irodalmában, immár nem egész Afrika, hanem csak egyes országok képezik ennek tárgyát, vagy az olyan áhított nyersanyagok, mint a kőolaj,16 az urán, a gyémánt, esetleg a rövid, de annál nagyobb karriert befutó koltán.17 Ezzel szinte párhuzamosan az utóbbi évek publikációiban tűnt fel Kína mint a második versenyfutás kezdeményezője és legfontosabb szereplője. A tekintélyes londoni Daily Telegraph internetes oldalán immár több mint egy éve folyik a „miért próbálja Kína gyarmatosítani Afrikát,"18 polémia, ami minden korábbinál szélesebb körben19 tette ismertté a „második versenyfutás" fogalmát. Hogy a sokadik vagy csupán a második versenyfutás zajlik Afrikáért, ennek a fentiek ismeretében nincsen különösebb jelentősége. Annak viszont igen, hogy milyen előjel kerül eléje, azaz hogy áldás-e vagy átok a kontinensre nézve mindaz, amit ez az újabb s e megfontolásból lényegtelen, hogy milyen sorszámmal ellátott érdeklődés- és elköteleződésnövekedés jelent. Egy bizonyos: ha az Afrikai Unió mértékadó személyiségei a 21. századot tényleg Afrika évszázadává kívánják tenni, akkor egyértelműsíteniiik kell álláspontjukat, elsősorban saját maguk számára, mielőtt a néha „a 21. század versenyfutásának"20 is nevezett folyamatok túlszaladnak rajtuk. Cserbenhagyott kontinensből tijra felfedezett kontinens A világ Afrika tragédiáját, azaz világgazdasági marginalizációját, politikai destabilizációját, államainak meggyengülését, sőt néhánynak szétesését sokáig tétlenül szemlélte.21 Az afrikai kontinens nem bírt geostratégiai jelentőséggel sem az Egyesült Államok, sem pedig a Szovjetunió számára.22 Még a kontinens korábbi legfőbb gyámjának számító Franciaország is látványosan visszavonult Afrikából, évtizedes, a dekolonizáció után roppant erőfeszítéssel kiépített politikai, katonai pozíciókat adva fel.23 Ugyanakkor, amikor egyre több országban lett volna szükség békefenntartók küldésére, az ENSZ kéksisakosainak létszáma Afrikában az 1994-es 40 ezerről 1999-re mindössze kétezerre csökkent, noha az 1994-es ruandai tragédia után a legmagasabb szinten történtek fogadkozások, hogy a világszervezet nem fogja megengedni az ott történtek megis6 Külügyi Szemle
