Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
Juhász Adrienn Lilla alacsonyabb, legbanálisabb kontextusokra áthelyezett erőszakpolitikák, a szándékos brutalizáció bizonyultak a leghatékonyabb eszköznek az állami felelősség elhárítására, illetve az ősi gyűlöletből táplálkozó öldöklés látszatának a fenntartására. Konklúzió - véget érhet-e az átmenet? Az 1990-es évek eseményeinek teljes körű és maradéktalan feltárása és megértése - a jelenlegi politikai és gazdasági rezsimekkel való, sok szálon futó folytonosság miatt - egyelőre nem érdeke sem a politikai eliteknek, sem a helyi tudományos köröknek. A Balkánnal kapcsolatos tudományos diskurzusokban a meglehetősen redukcionista és önjáróvá váló etnicitáskategóriák, a begyűrűző precedensfóbiás politikai klisék és nemzetközi jogi paradigmák fogságában rendszerint nem kap érdemi helyet az együttélés lehetőségeiről folytatott vita, illetve az együttélés vs. szétválás alternatíváinak megvitatása. A háború teremtette társadalmi intolerancia és fenyegetettségpercepciók azonban szükségessé tennék az azokat fenntartó konfliktusos struktúrák új alapokra helyezését. A daytoni rendszer érdemleges felülvizsgálatának útjában két objektív akadály áll: 1. a nacionalista pártok még mindig igen népszerűek Boszniában, és az általuk folytatott küzdelem a politikai hegemóniáért és kizárólagosságért zajlik. 2. Dayton tabu. Márpedig a daytoni szisztémát nem lehet a béke garanciájának tekinteni, és hosszú évtizedekig nem is tartható fenn a kényes egyensúly. Már csak azért sem, mert több mecset épül Boszniában mint ortodox templom, és a muszlim közösségek külkapcsolati rendszere is nagyobb optimizmusra ad okot, mint az RS Belgrád-függősége és oroszbarátsága. Az RS etnokrata rezsimje érdekeinek ugyanakkor tökéletesen megfelelnek a jelenlegi átmeneti (az OHR és ezzel együtt a centralizációpártiak pozícióit gyengítő) körülmények, és ennek az átmenetiségnek a fenntartásában érdekeltek. Ebben a helyzetben visszafordított fegyverré, az OHR sakkban tartásának és a sztenderdek felpuhításának, ugyanakkor a saját normatív hatalom kiterjesztésének eszközévé válnak a „nemzetközi közösség által" kötelezőnek, a helyi politikai elit által viszont teljesíthetetlennek tekintett feltételek: így például az, hogy a stabilitási paktumot nagy valószínűséggel egy rendőrségi látszatreform árán írják majd alá, vagyis az OHR és a bosnyák vezetés centralizációs szándéka az újként pozícionált (de már ismert) gyakorlatokkal megkeriilhetővé válik. Végeredményben ezek az etnopolitikai gyakorlatok és a „felületi demokrácia" intézményeinek kombinációi teremtik meg a politikai ellenőrzésért és hegemóniáért folytatott küzdelem eszközeit és fórumait (a választási rendszer, a szervezett bűnözői hálózatok, a vallási intézmények, a visszatartott költségvetési tételek, az átláthatatlanság stb.),88 amelyek a jelenlegi struktúrák között a Dodik-rezsimet, valamint kapcsolódó „vállalkozásait" juttatják (területileg és strukturálisan ugyan behatárolható) hegemonisztikus és mindezzel együtt a legkevésbé sem transzparens, erőteljes zsarolási potenciállal bíró hatalomhoz.89 66 Külügyi Szemle
