Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség
Szilágyi István tény... Úgy tűnik, hogy formát öltött Spanyolország két kontinens között betöltött hídszerepe."52 Ez a körülmény és kijelentés egy korábbi történelmi periódusban érvényes koncepció újradefiniálását, formai szempontból bizonyos külpolitikai prioritások kontinuitását, fenntartását jelenti. Természetesen alapvető tartalmi különbségek mutathatók ki a Ibér-amerikai Nemzetek Közössége és francoista korszak Hispán Nemzetek Közössége között. Ez egyebek mellett abban is megnyilvánul, hogy az ibér-amerikai népek nagy családja huszonegy tagot számlál. A közös nyelv, történelem, kultúra, vallás határait a térség portugálul beszélő nagy államára, Brazíliára és az Ibériai-félsziget kisebbik országára, Portugáliára is kiterjesztették. A szerveződésben - mint említettük - a dinamikus kulturális külpolitikai koncepciót megvalósító Spanyolország játssza a vezető szerepet. Ez a pozíció azonban nem kényszeren és az együttműködő államokra oktrojált intervención alapul, hanem Spanyolország elmúlt három évtizedének eredményei alapozták meg. Az országban végbement sikeres demokratikus átmenet és konszolidáció a latin-amerikai térség népei és kormányai számára jó másfél évtizeddel később követendő példának bizonyult olyannyira, hogy a nyolcvanas évek végének, a kilencvenes évek elejének latin-amerikai demokratikus rendszerei új alkotmányaik kidolgozásakor számos „anyaországi" megoldást átvettek.53 Ha feltesszük a spanyol kulturális külpolitikát majd három évtizede meghatározó kérdést: hogy mit értünk a demokratikus jogállamiságon, az emberi, polgári és politikai jogok tiszteletben tartásán, a nemzetközi jog alapvető elveinek érvényesítésén, a realitások tudomásul vételén, a huszonegy nép sajátos történelmi-kulturális-nyelvi-vallási rokonságán-testvériségén alapuló ibér-amerikai nemzetek közösségén, akkor I. János Károly királynak 1978-ban a limai San Marcos Egyetemen a díszdoktorrá avatásakor elmondott szavait kell idéznünk. A spanyol külpolitika egyik alapgondolata mellett hitet tévő uralkodói beszéd a szerveződő ibér-amerikai nemzetek közösségét a kulturális nemzetfelfogás jegyében közelíti meg. E koncepció különbözik a brit Nemzetközösségtől és a Francia Közösségtől is. Nem is egy Európai Unióhoz hasonló sui generis politikai rendszer. Ez egy világ, ahogyan I. János Károly fogalmazott, egy a történelem során létrejött és kialakult sajátos civilizáció, virtuális szellemi-erkölcsi értékbeli régió. „Legyenek bármekkorák is a köztünk lévő különbségek - olvashatjuk - együtt vagyunk. Nem vagyunk sem egy nemzet, sem egy szövetség, sem egy koalíció, sem pedig egy gazdasági együttműködést megvalósító rendszer; még kevésbé vagyunk egy faj a szó etnikai értelmében: egy világ vagyunk. A századok folyamán együtt megteremtett nyelvnek, kultúrának a világa vagyunk... Ez a kincs (kiemelések tőlem - Sz. I.) ugyanakkor felelősség. Mint Spanyolország királya, felelősnek érzem magam népemért; de ez az életforma és kulturális közösség nem ér véget nemzeti határainknál, hanem kiterjeszke24 Külügyi Szemle
