Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)

2008 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szilágyi István: Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség

Az Európai Unió és Latin-Amerika: biregionális stratégiai szövetség programot ölel fel. Ez utóbbiak a beruházás az emberi tőkébe; a környezeti és termé­szeti erőforrások és energia fenntartható menedzselése; a nem állami szereplők és helyi hatóságok támogatása; az élelmiszer-biztonság; a migráció és menedékjog című feje­zetek formájában kerültek megfogalmazásra. Az Európai Közösség a régióknak és a programoknak meghatározott összegű pénzeszközöket irányzott elő. Latin-Amerika részesedése a 2007 és 2013 közötti periódusban kétmilliárd-hatszázhetvenmillió eurót tesz ki. A programokon belül megfogalmazott prioritások összhangban vannak az ENSZ keretében kidolgozott, 2000-ben elfogadott és 2015-ig megvalósítandó Ezredvégi fejlesztési célokkal (The Millenium Development Goals, OGS).12 Az Európai Unió a Karib- térségről sem feledkezik meg. A 2008 és 2013 közötti periódusban 760 millió euró támo­gatást folyósít az övezetnek. Latin-Amerika és az unió között az elmúlt két évtizedben a kereskedelmi kapcso­latok is jelentős mértékben kiszélesedtek. Az IMF adatai szerint 2006-ban az Európai Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere Latin-Amerika (országok és integ­rációs szervezetek együtt) volt. Az EU importja a jelzett évben elérte a 70 milliárd eu­rót. Exportja 66 milliárdot tett ki. Az egyenleg négymilliárd euró pozitívumot mutat Latin-Amerika javára.13 Az unió ugyanakkor a térség legnagyobb befektetőjévé vált. Ebben nagy része van a szubkontinenssel hagyományosan szoros kapcsolatokat ápo­ló madridi kormányzatnak. Az 1990-es évek végére a demokratikus Spanyolország adta a külföldi működőtőke-befektetések 52 százalékát, s számos spanyol nagyvállalat (Telefonica, YBERDROLA, Repsol YFP, Banco Santander, Banco Bilbao Vizcaya, Banco Central Hispano, Banco Popular Espanol, az Ibéria Légitársaság, a Sol Melia és a Tryp szállodalánc, a Compania Valencia de Cementes stb.) a kontinens középső és déli or­szágainak meghatározó szektoraiban - bankrendszer, vendéglátás és turizmus, ener­gia, távközlés és kommunikáció - vezető szerepre tett szert.14 Ennek ellenére a két „kontinens" közötti az árucsere-forgalom nagysága nem tükrözi a stratégiai szövetségestől elvárható mértéket. „Ha Latin-Amerika egy ország volna - ol­vashatjuk a téma szakértőinek elemzését - ...akkor az unió erősen megközelítve Japánt, annak hatodik legnagyobb kereskedelmi partnere lenne, bár az EU külkereskedelmi forgalmának csupán 5,2 százalékából részesedik. Az európai protekcionizmust ért latin­amerikai kritikák ellenére tény, hogy a közösség mezőgazdasági importjának egynegyede Latin-Amerikából származik."1’’ Másik oldalról vizsgálva ugyanezt a kérdést a követke­ző megállapításra juthatunk: „Ha az uniót egy országnak tekintenénk - és kereskedelmi szempontból kétség sem fér hozzá, hogy egységes szereplő -, akkor Latin-Amerika a második legnagyobb kereskedelmi partnere lenne, s a második helyen állna a közvetlen külföldi tőkebefektetések és az első a gazdasági segélyek folyósítása szempontjából."16 Latin-Amerika és az Európai Unió gazdasági kapcsolatai az elmúlt negyedszázad alatt jelentős fejlődésen mentek keresztül. A kereskedelmi forgalom évi átlagban 15 szá­zalékkal, de egyenlőtlen ritmusban és a gazdasági teljesítőképességnél gyorsabb iitem­2008. ősz 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom