Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - BALKÁN - Juhász Adrienn Lilla: A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain
A boszniai gócpont: a folytonosság és átmenet keresztútjain Juhász Adrienn Lilla A Washington D. C.-ből Pristinába importált, 2008. február 17-én kihirdetett amerikai külpolitikai manifesztum, közismertebb nevén a Koszovói függetlenségi nyilatkozat 10. pontjában kimondja: „Függetlenségünkkel véget ért Jugoszlávia erőszakos felbomlásának folyamata."1 Ez előre vetíti, hogy a jelenleginél több önálló államalakulat a Balkánon a közeljövőben már biztosan nem jön létre, legalábbis a potens (az elismerés konstitutív hatalmát megteremtő) elismerő államok köre ehhez már nem lenne meg. Kevesebb azonban még mindig lehet, és átalakulhatnak a már létezők is. Katonai értelemben 1995-ben lezáródott a boszniai háború. Az Általános keretegyezmény a békéért, vagyis a daytoni megállapodás azonban inkább az ideiglenes állapotokat rögzítő tűzszüneti diktátum volt, mint a békéről szóló szerződés. A ma már megfellebezhetetlen és önjáró autoritásként működő megállapodás a boszniai konfliktus retrospektív meg nem értettségének forrásává vált, és számos esetben bizonyult rendkívül hatékony fedőkörülménynek a politikai és gazdasági elittel szimbiotikus viszonyrendszert ápoló kriminális szereplők számára. A legnyilvánvalóbb fedőkörülményt az etnoterritoriális megosztottság és a szigorú etnikai képviselet elve jelenti, amelyek az etnocentrikus diskurzusokon és etnopolitikai gyakorlatokon keresztül a politikai és társadalmi életben is határképző erőként lépnek fel. Ezeken a szimbolikus és intézményi határokon pedig sorra fennakadnak a megbékélést előirányzó együttműködési szándékok. Bosznia-Hercegovinában mindennek következtében a teljesíthetetlen kategóriába sorolódik a rendőrségi integráció és a háborús bűnökről és bűnösökről alkotott narratívák kibékí- tése, valamint a Miroslav Lajcak ENSZ-főképviselő által napirendre tűzött múlttal való szembenézés. A tanulmány fő célja rámutatni azokra a kontextusokra, amelyek a meg nem értettséget táplálják és tartják fenn, és amelyek arra engednek következtetni, hogy a konfliktus közel sincs lezárva. A tanulmány három ilyen fő kontextust különít el. Az első fejezet a nemzetközi protektori rendszer kihívójaként fellépő fő politikai erő, a boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska - RS) kormányzó elitjének rezsim- (és nem állam-!) romboló politikáját kívánja bemutatni. A második és harmadik fejezet pedig azokat a múltba visszanyúló, de a mai politikai-gazdasági-társadalmi viszonyokkal részleges 2008. tavasz 47
