Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber fejlesztését célozták meg Mitterrand elnök második budapesti útjával, de Brochand nagykövet a látogatás után még úgy értékelte, hogy ezt akkor Budapesten nem igazán értették meg, és így hosszabb folyamatot kell valószínűsíteni.93 Párizsban az 1990. április 8-i választások eredményét egyértelműen a magyar demokrácia sikerének tartották, és az ország mély és őszinte európai elkötelezettségét látták benne.94 Azt, hogy a francia kapcsolat fontosságát Budapesten is felismerték, mutatta, hogy nyugat-németországi látogatását követően 1990. június 22-23-án Antall József azonnal Franciaországba látogatott, és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését hangsúlyozta. Lényeges változást jelentett a korábbi időszakhoz képest, hogy a francia és a magyar tárgyalópartnerek már a kétoldalú kapcsolatok elmélyítéséről beszéltek. A budapesti kormánynak, amely hangsúlyosabban tudta megfogalmazni a magyar külpolitikai érdekeket, Párizs fontos egyensúlyozó szerepet töltött be Moszkva és Bonn között.95 Francia értékelés szerint a magyar külpolitika számára az 1988-1990 között kijelölt külpolitikai irányvonal folytatása volt a legegyszerűbb, de Párizsnak egyértelmű volt az is, hogy a magyar rendszerváltás egyben hangsúlyeltolódást is eredményezett a magyar politikában, és elsősorban az ország európai integrációs törekvéseit emelték ki, mivel abban láttak olyan kapcsolódási pontot, amelyet a francia konföderatív Európa és a gorbacsovi közös európai ház gondolatához lehetett illeszteni. A francia külpolitika számára elsősorban a Magyarországnak demokratikus állammá válásában történő aktív szerepvállalást96 és az ország európai integrációs törekvéseinek a támogatását tűzték ki célul,97 mindez megegyezett a nyugati polgári demokráciák mintájára való fejlődést kívánó magyar vezetők elképzeléseivel. A magyar rendszerváltás meghatározó szakasza a szabad választásokkal lezárul, de az ország nemzetközi tekintélye, amely a nyolcvanas évek külpolitikájára alapozódott, az új külpolitikai vezetés számára is alapot adott, s mindehhez az új magyar miniszterelnök személyének növekvő nemzetközi tekintélye is hozzájárult. Magyar részről egyértelművé kívánták tenni azt, hogy egy új korszak kezdődött el nemcsak Magyarország, hanem a magyar-francia kapcsolatok történetében is, és ezt az időszakot kulcsfontosságúnak értékelték. Budapesten az újonnan kinevezett magyar nagykövet - Szávai János - részére alaputasításként adták, hogy a francia relációban igyekezzen elérni azt, hogy Franciaország átértékelje a Magyarországhoz fűződő viszonyát: „Nagykövet úr fontos feladata lesz, hogy a hazánk irányában megnyilvánuló politikai és gazdasági érdeklődés jelenlegi változó intenzitását kiegyensúlyozottá tegye, és járuljon hozzá a fogadó ország partnerkészségének növeléséhez. "981990 novemberében Párizsban ültek össze az európai államok, az Egyesült Államok és Kanada képviselői, hogy az új európai biztonsági architektúráról értekezzenek, és annak alapjait megalkossák. Mitterrand elnök számára a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok alapvető fontosságúnak számítottak, a francia külpolitikát - követve a De Gaulle-i hagyományokat - a francia-szovjet kapcsolatra építette, és ebben a politikában Magyarország a kádári külpolitika hagyományai142 Külügyi Szemle
