Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber kapcsolatokban.19 Ezt a stabilizáló szerepet értékelte a francia diplomácia, és a kapcsolatépítés megerősítésének és szélesítésének szándékát jelezte Mitterrand elnök 1982-es budapesti és Kádár János 1984-es párizsi útja.20 A francia forrásokból látszik, hogy Franciaország valóban igyekezett változtatni a Magyarországhoz fűződő viszonyán, és új lapot nyitni a két ország kapcsolataiban.21 Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ezek a változások a magyar rendszer sajátosságain és a két vezető személyes jó viszonyán túl a nemzetközi helyzet változásából is következtek, és a kétoldalú francia-magyar kapcsolatok alakulása is beleilleszkedett Franciaország általános keleti politikájába,22 miközben Moszkva részéről Magyarország viszonylagos szabadságot élvezett a francia kapcsolatok kiépítésében.23 Francia értékelés szerint Magyarország a nagyobb külpolitikai aktivitást lehetővé tevő, de egyben kockázatokat is magában foglaló és önállóságot jelentő multilaterális kapcsolatok területén nem vállalt fel semmilyen látványos önálló vagy közvetítő szerepet. Budapesten a kapcsolatépítésben a hangsúlyt a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére - és azon belül is a gazdasági kapcsolatokra - helyezték,24 mivel azon a területen lehetett nagyobb politikai kockázat nélkül eredményeket elérni, és ez volt az a terület, ahol a francia keleti politika is változásokat célzott meg. A francia keleti nyitási politika újabb lépéseként 1984 júniusában a francia elnök a Szovjetunióba látogatott.25 A feszültséget mutatja, hogy a Szaharov akadémikusra vonatkozó kijelentéseivel „kiverte a biztosítékot".26 A francia diplomácia fő problémája az a bizonytalanság volt, amely a szovjet politikában Brezsnyev halála után kialakult. Ez a bizonytalan helyzet szintén „felértékelte" a stabilitás szigetének számító Magyar- ország pozícióját, és ez a megkülönböztetett figyelem a magyar első titkár párizsi, nem hivatalos útja27 (1984. május 15-16.) alkalmával is megmutatkozott.28 A francia külügyminisztérium szakértői felhívták az Élysée-palota figyelmét arra, hogy Magyarország nem korlátozza a politikáját a rendszer belső „liberalizálására", hanem a nemzetközi kapcsolatokban - leginkább Bonn irányába - egy új nyitási politikát kezdeményez, és a francia elemzők Budapestet egyre inkább Ausztriához hasonló, sajátos kelet-nyugati találkozási helyként kezdték értékelni.29 1985. március 11-én hatalomra került Mihail Gorbacsov, és ez Moszkva részéről látványos szakítást jelentett a korábbi stílushoz képest,30 és merőben új helyzetet eredményezett.31 Gorbacsovnak a Kremlbe való „bevonulásától" kezdve Mitterrand elnök - követve a francia külpolitika alapelvét - több ízben kifejtette, hogy hamarosan Jalta felszámolásáról is lehet gondolkodni. A francia elnök tehát egykori riválisához, De Gaulle-hoz hasonlóan határozottan állást foglalt a két szuperhatalom által folytatott tömbpolitika ellenében, és helyette a francia-szovjet történelmi szövetséget hangsúlyozta. A jövőt illetően azonban az elnök (mindenekelőtt a háttérbeszélgetések során)32 arról is beszélt, hogy a kommunista rendszer fokozatos felszámolását valószínűleg nem követné egyik napról a másikra a piacgazdaság, a jólét és a demokrácia Kelet232 Külügyi Szemle
