Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán - Schreiber, Thomas: A magyarországi rendszerváltás a Quai d'Orsay szemével
Garadnai Zoltán-Thomas Schreiber ben is, hogy az egyes kelet-európai országok kommunista elitje milyen konszenzust alakított ki a társadalommal. A nyolcvanas évek elején a két „hagyományos" kelet-közép- és délkelet-európai francia partner (Lengyelország és Románia) szerepe leértékelődött. Lengyelországgal a rendkívüli állapot bevezetése, Romániával a Ceau§escu-rezsim nacionalizmusa tette nehézzé az együttműködést. A politikai nehézségeket ráadásul egyik ország esetében sem lehetett gazdasági együttműködéssel ellensúlyozni. Párizs szemszögéből nézve Magyarország sajátos példát jelentett, mivel a kommunista elit konszenzust hozott létre a társadalommal, miközben francia részről értékelték azt is, hogy Budapesttel intellektuális párbeszédre is lehetőség nyílt,6 vagyis a franciáknak olyany- nyira fontos kulturális kapcsolatok is viszonylag szabadon fejlődhettek.' Ráadásul magyar részről már a hatvanas évektől kezdve érdeklődés volt az európai gondolat iránt, amit Kádár János 1978-as párizsi hivatalos útja is megerősített. Ezzel a látogatással francia és magyar értékelések szerint egyaránt a kétoldalú kapcsolatok új szakasza kezdődött el.8 Párizsban élénk figyelemmel kísérték a francia politika kelet-európai fogadtatását. A francia kelet-európai politikában az enyhülés már Giscard d'Estaing elnökségének végén is érezhető volt, ezt mutatta Raymond Barre miniszterelnök 1977-es budapesti látogatása is. Budapest vonatkozásában tehát a kétoldalú kapcsolatokban a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején enyhülés és kölcsönös közeledés kezdődött, amely szerencsésen, de - természetesen nem véletlenül -, egybeesett Francois Mitterrand és Kádár János személyes találkozóival. Ezt erősítette az a helyzet, hogy ezzel párhuzamosan Moszkvával, Varsóval és Bukaresttel a nyolcvanas évek elején a franciák kapcsolatai elhidegültek, és csak Gorbacsov hatalomra jutása után erősödött meg a francia-szov- jet/orosz „történelmi barátság".9 Fontos hangsúlyozni, hogy a diplomáciában nagyon lényeges szerepet játszó személyes kapcsolatok, vagyis a Kádár és Mitterrand közötti jó viszony egészen 1976-ra és 1978-ra nyúlik vissza, amikor az akkor ellenzékben lévő Francia Szocialista Párt első titkára találkozhatott magyar partnerével. A kortársak véleménye szerint ez a személyes viszony alapvetően meghatározta a későbbi együttműködést.10 Franciaországnak Budapest egyre inkább a francia keleti politika eszközéül szolgált, mint olyan ország, amelyet Párizsban közvetítőként is használtak. Magyarország ráadásul teljes mértékben érdekeltnek mutatkozott a nyugati kapcsolatok kiépítésében, elsősorban a gazdasági kapcsolatok fejlesztése tekintetében, ez pedig tovább növelte az érdeklődést hazánk irányában.11 Ezek a tényezők összességében azt eredményezték, hogy Párizsban felértékelték Magyarországot, és így az 1981-ben hatalomra jutó Mitterrand elnök első kelet-európai útja sem véletlenül vezetett Magyarországra.12 Ez az 1982-es látogatás a diplomácia nyelvén azt jelezte, hogy az új párizsi vezetés átértékeli a hagyományos keleti kapcsolatait.13 A tanulmány a francia Külügyminisztérium Levéltárában 2007-ben végzett feltáró munkára alapozva foglalja össze a magyar rendszerváltás történetének francia 130 Külügyi Szemle
