Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Szánthó Miklós dók gyermekei, s ők a demokráciát védőbástyának tekintik a totalitárius (szélsőséges, antiszemita) rendszerek ellenében. Amerika barátjaként kezelik Izraelt, mert közös az ellenség, és Izrael demokratikus berendezkedése egyeztethető össze leginkább az Egyesült Államok alapelveivel.108 Nem ellentmondásmentes természetesen mindaz, amit a fentiekben kifejtettem. Véleményem szerint a neokonzervatívok politikáját két aspektusból lehet erős kritikával illetni. Az egyik a demokratikus elvek kinyilvánítása és azok betartása. Mert bár ezért belföldön (szabadság) és külföldön („regime-change") egyaránt hajlandók megküzdeni, olykor magukra nézve nem ismerik el kötelezőnek a demokrácia játékszabályait. Az egyéni szabadságot, ezen keresztül az emberi jogokat, a társadalmi pluralitást elsőrendű értékeknek tekintik, ám ezek megvédésére megengedhetőnek tartanak antidemokratikus eszközöket is. Az egyéni és közösségi jogok tisztelete pedig jól láthatóan csorbát szenved az olyan társadalmi csoportokkal vagy népekkel kapcsolatos kérdésekben, mint a muszlimok, az arabok. Föltehető a kérdés: a demokrácia védelme érdekében nem válnak-e maguk is annak ellenségeivé?109 A másik szembeötlő ellentmondás az antiutópikus és idealista gondolatok között feszül. Ugyanis míg társadalmi-szociális téren élesen ellenzik, és megvalósíthatatlannak tartják az utópikus elképzeléseket (százszázalékosan jóléti állam, mindenkinek megfelelő ellátás, egyenlőség stb.), addig a külpolitikában nagyon is utópikusak, olyan „rózsaszín álmokat" kergetnek, mint a világdemokrácia és a globális béke létrehozása. Összegzés Az amerikai jobboldal ellentmondásoktól terhes. Jól megférnek egymás mellett a délirasszista, konföderációs hagyományok az American Jewish Committe-vel és a JINSA- val. A keresztények egy része cionista, és egyáltalán nem ellenzi a halálbüntetést vagy a szabad fegyverviselést, sőt, sok esetben eléggé militáns. Megbotránkoznak az individualista társadalom vadhajtásain, miközben maguk is a teljes egyéni szabadságot, kibontakozást hirdetik. A neokonzervatívok szkeptikusak az emberrel szemben, és berzenkednek a populista gondolatoktól, mégis minden embernek elidegeníthetetlen jogokat tulajdonítanak, és a világ népeinek felszabadítása érdekében terjesztik a demokráciát. Elitisták és ideologikusak, mégis összefognak a tömegmozgalmakkal, a plebsszel, hogy hatalmon lehessenek. Egyszerre akarnak visszavonult, deregulatív, a tagállamokra több mindent áttestáló szövetségi kormányzatot, és erős, karakteres, egységes külpolitikai kiállást. Eredetileg nem tartották megengedhetőnek a költségvetési deficitet, mégis félreteszik ezen elvüket a fegyverkezési programok érdekében. Morális alapokról való politizálást hirdetnek, miközben nagy valószínűséggel hasznosnak tartják a politikai hazugságok használatát. Ismerik a nacionalizmust, hisz maguk is azok, 120 Külügyi Szemle
