Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban nem a demokráciát magát kritizálta főleg - mivel ezt tartotta a lehetséges rendszerek közül a legjobbnak hanem a liberalizmust és a tömegek vulgaritását. Ebből a meggyőződéséből, és az ókori görög filozófusok, jelesül Platón mélyreható vizsgálatából fakadt az a teóriája, amely megengedhetőnek tartotta a „noble lies-okat", a kegyes hazugságokat - mert azok eredményesek és hasznosak. Ugyanis a megfelelő rendszer az, amelyben a bölcsek uralkodnak (ez a felsőbbrendűség leginkább intellektuális jellegű), és a politikai hazugságok szükségeltetnek ahhoz, hogy a nép körében ne üsse fel fejét a nyugtalanság. Ezt a szisztémát pedig a természetes rend és a biztos alapokon nyugvó társadalmi hierarchia biztosítja. Közelről sem antidemokratikus Strauss elképzelése; mindösszesen csak azt mondja, hogy éppen a tömegek érdekében kell, hogy titokban maradjanak bizonyos dolgok, mert csak így tartható fenn a béke és a rend. A demokráciák között a képviseleti rendszer alkalmas erre (az úgynevezett madisoni demokrácia), fékekkel és egyensúlyokkal „hígítva" a tömegek totális uralmát (egyébiránt a populizmus által vezérelt tömegdemokráciában Strauss a totalitárius rendszerek táptalaját látta, amelyektől ugyancsak óvott). Mivel Strauss inkább közel állt a felvilágosodás angol-skót válfajához, egyáltalán nem utasította el a vallást. De a vallásban elsősorban nem a spirituális hitet látta, hanem azt az erőt - mondhatni, „közös mítoszt" - amely összetartást és közös viszo- nyulási pontot, biztonságot kölcsönöz egy társadalomnak. Kristolra bevallása szerint Lionel Trillingen kívül a legmélyebb benyomást Strauss tette.69 A neokonok Strausstól többek között azt a képességet „örökölték", hogy különbség tehető - mi több, különbséget kell tenni - Jó és Rossz, Barát és Ellenség között, valamint az elitista gondolkodást és a populizmus elutasítását. És bár a neokonok leginkább szekularizált értelmiségiek, fontosak nekik az olyan alapértékek, mint a vallás, a hazaszeretet vagy a család társadalomfenntartó ereje. Az eszméknek következményeik vannak70 Még volt valami meghatározó, amit a neokonok Straussnak „köszönhettek". A demokráciát valóban nem lehet elutasítani, mert optimálisan a legmegfelelőbb rendszer, és így a tömegekről sem lehet megfeledkezni - már csak számarányuk miatt sem -, mivel legitimáló erővel bírnak. Ám a legnagyobb siker az, ha ezt a legitimáló erőt arra használják fel az arra érdemes patríciusok, az „új arisztokrácia", hogy a tömegeket saját szabadságuk ellen fordítsák, így védve meg a demokráciát önnön hanyatlásától és pusztulásától (egyféle „értük csalunk, nem ellenük").71 Mint már korábban említettem, Strauss nem politizált. A neokonok azonban annál inkább, így a kidolgozott-leírt elveket nem hagyták a könyvespolcon porosodni, hanem 2008. nyár 111
