Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ELMÉLET - Szánthó Miklós: Jobboldal és neokonzervatívok az Egyesült Államokban
Szánthő Miklós Az tagadhatatlan így, hogy az európai értelemben vett liberalizmus, illetve konzervativizmus sosem jelent meg önállóan, vegytisztán, hanem oda-vissza átitatódtak egymással. Sőt, ahogy Matolcsy és Magyarics kifejtik, az öreg kontinensről nézve a Demokrata Párt liberalizmusa inkább szociáldemokrácia, a Republikánus Párt konzervativizmusa pedig inkább gazdasági liberalizmusnak felel meg.42 Ez persze erős leegyszerűsítés, és a két oldalon belül számos árnyalat van, de első lépésként alapszituációt tisztáz: nemcsak a Lajtán túl, hanem az Atlanti-óceánon túl is sok minden másképp van. A konzervatívnak nevezett oldalon több önálló arculattal rendelkező csoportosulás különíthető el; ezek között egyes kérdésekben nincs sok különbség - például a gazdaságtól az állam jobb, ha távol marad43 -, azonban egyes kérdésekben radikálisan eltér a véleményük - elsősorban társadalmi és külpolitikai tárgykörökben. Irányzatok A skála meglehetősen széles: libertariánusok, paleo/populista konzervatívok, ókonzervatívok és neokonzervatívok tartoznak a táborba (és talán ide sorolhatók az Weyrich és Phyllis Schlafly-féle úgynevezett szociális konzervatívok, de őket elég erős szálak fűzik a fentiekben tárgyalt vallásos jobboldalhoz).44 A libertariánusok értékelhetők szélsőséges értelemben vett piaci liberálisként, a gazdaságból történő teljes állami kivonulás mellett érvelnek. Szellemi elődeik közé tartozik az Egyesült Államokba emigrált két osztrák közgazdász, Friedrich von Hayek és Ludwig von Mises, illetve Milton Friedman.45 Bár sokszor keverik össze gazdasági tanításukat a neokonok elképzeléseivel, a kettő nem ugyanaz. A libertariánusok az impotens államban hisznek, amelyik egyáltalán nem avatkozik be sem a piaci mechanizmusokba, sem az állampolgárok egyéni életébe . Tehát privatizálja az oktatást, az egészségügyet teljes egészében, és szabad kereskedelmet hirdet46 Pártjuk az 1971-ben alakult Libertarian Party.47 Bár önmeghatározásuk szerint se nem konzervatívok, se nem liberálisok, ám mivel a fent említett amerikai liberalizmus szocialisztikus-szociáldemokrata vonásokat mutat, inkább állnak közelebb a konzervatívokhoz és a Republikánus Párt liberális szárnyához. Az organikus vagy ókonzervatívok hasonlítanak leginkább az európai - brit-tory - konzervatívokhoz; ők nem ellenzik annyira az állami szerepvállalást a közéletben és a gazdaságban, mint a libertariánusok, bajnak inkább azt tartják, hogy a kormányzat tekintélye megroggyant. Ismertebb közéleti szereplőjük az újságíró George Fredrick Will, ő a neokon National Review-nál is dolgozott.48 Közel állnak - akár azt is mondhatjuk, átfedésben vannak - a neokonok tradicionalistább ágával. Populista/paleokonzervatívnak szokás nevezni a Pat Buchanan vezette konzervatívokat. A Republikánus Párton belül mozognak, Buchanan a Fehér Ház szóvivője volt 1984 és '87 között, sőt, még az elnökjelöltséggel is megpróbálkozott az 1990-as évek elején. Folyóirata a The American Conservative, illetve a Chronicles Magazine, amelyet a 106 Külügyi Szemle
