Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - ÁZSIA - Folk György: India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát
India - beszáll a világversenybe, és nagy erővel őrzi magát egységet kívánjuk megközelíteni, többre jutunk, ha azt - egy földrajzilag jól határolt területre eljutott - civilizációk gyűjtőedényének képzeljük el. E civilizációk az elmúlt ezredévek során egymást váltva ömlöttek át a szubkontinens földrajzi gátjain, mindenekelőtt a Himalája, az északi hegyvidék hullámtörőjén. „India anya" mindegyiket befogadta, és ölében azok jellegzetesen indiai módra éltek tovább. A népvándorlás hosszú korszakának fokozatosan behatoló indoárja törzsei már épített városokat, távolsági kereskedelmet és folyóvölgyi nagy művelési rendszert találtak itt. Magukkal hozott védikus hitrendszerük, panteonjuk és harcmódjuk beolvasztásával jött létre a ma hinduizmusnak1 nevezett amalgám, itt rugalmas, ott merev világkép: gondolkodási keretek, mítoszok, életszabályok és a törzsi szerveződés rendszere. A Védák fejből tudására és mindenek fölötti tekintélyére alapították őrzői, a brahman ok2 kiváltságos állásukat, amelyből a várnák3 (a kasztok főcsoportjai) egymás alá rétegződő társadalommodellje kialakult. Az egymást követő hódítók már ebbe a rendbe tagozódtak bele. Előbb-utóbb azonosították magukat valamely várnával, letelepedtek, és új foglalkozási csoportot hoztak létre. Erre a sorsra jutottak a hódító Alexandrosz itt maradó katonái, a betelepült baktriai görögök, a hunok vagy az irániak származékai is. A keletre sebesen terjedő iszlám kezdettől fogva élesen ellentmondott ennek a népberendezkedésnek. A muszlim hódítók sokáig csak külsődlegesen telepedtek rá erre a népszövetre. A szultánok városai, erődjei, a szúfi szentek4 sírjai köré szerveződő muszlim települések városias szigetek voltak az indiaiak földből élő falutengerében. A delhi, majd a déli nagy szultánátusok5 idején az iszlám a katonákat és a városokat, a különféle, sokasodó hindu irányzatok a vidéket, az alávetetteket tartotta ellenőrzése alatt. A hívők teljes elvi egyenlőségére épülő muszlim közösségek néhány nemzedék után a kasztszerű szerveződés6 jegyeit mutatták, s ez a következő évszázadok során a szokások, a hit és az együttélés legkülönbözőbb szövedékeihez vezetett. Egyes szultánok vagy mogul uralkodók idején a kirekesztett hinduk tömeges megtérésére7 került sor: ekkor sem csak egyéneket, hanem teljes közösségeket ölelt keblére az uralkodó iszlám. A következő évszázadok során a próféta vallása kitéphetetlenül beilleszkedett, s szinte mindenütt a kevert közösségek8 békés együttéléséhez vezetett. A Brit Birodalom évszázadai alatt ez a rend már keveset változott. India csak néhány elhatárolt területén9 fogadta be a keresztény térítést. Az ideérkező kis számú európai pedig néhány modern rendszer és „vívmány" bevezetése mellett szinte érintetlenül hagyta a falvak, a mezőgazdaság és a társadalmi élet korábbi berendezkedését, csak a racionális és filantróp európai elveket durván keresztező (szatí10, Káli-kultusz11 és a többnejű ség12) szélsőségeit nyirbálta meg. A függetlenség, a brit gyarmatosítók gyors és teljes távozása nemcsak összekapcsolta, hanem ismét fel is szabdalta Indiát. A hindu többségű Indiai Köztársaság és a muszlim Pakisztán létrejötte13 családok százezreit, kulturális és gazdasági kötelékek sokaságát vágta el és tartja elvágva mindmáig. Részben rendezetlenek az északi földrajzi határok 2008. nyár 79