Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 2. szám - EURÓPAI UNIÓ - Kántor Zoltán: A nemzet kérdése a nemzetközi porondon
A nemzet kérdése a nemzetközi porondon 2001. október 19-én hozta nyilvánosságra véleményét,27 amelyet mind a román, mind a magyar fél saját győzelmeként értelmezett. A magyar diplomácia - amellett hogy ügyesen reagált a román fél lépésére - gyakorlatilag kemény, akár támadónak is nevezhető kisebbségvédelmi lépést tett. Nem csupán a státustörvényt vette védelmébe, hanem a határokon túl élő kisebbségek támogatása európai gyakorlatának a kérdését vetette fel. Úgy fogalmazhatunk, hogy elvi állásfoglalást kért a határon túli nemzettársak támogatásának kérdéséről.28 A Velencei Bizottság elemzésében kilenc állam - Ausztria, Szlovákia, Románia, az Orosz Föderáció, Bulgária, Olaszország, Magyarország, Szlovénia, Görögország - a státustörvényhez hasonló jellegű jogszabályait vizsgálja meg. A Velencei Bizottság négy alapelvet fogalmaz meg, amelyeket figyelembe kell venni a határon túli kisebbségek támogatásánál, és ennek alapján elemzi a vizsgált államok jogszabályait. A bizottság véleménye szerint az államoknak lehetőségük van egyoldalú intézkedések foganatosítására a nemzeti kisebbségeik védelme érdekében, függetlenül attól, hogy azok a szomszédos országokban, vagy máshol élnek; ez az alábbi elvek tiszteletben tartásától függ: a) az államok területi szuverenitása; b) pacta sunt servanda (kötelezettségek jóhiszemű teljesítése); c) baráti kapcsolatok az államok között; d) az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, különösen a (negatív) diszkrimináció tilalma. Az alapelvek között semmi nem utal a nemzetre, viszont a továbbiakban a véleményben több utalás is vonatkozik rá. A Velencei Bizottság egyik legfontosabb megállapítása arra vonatkozik, hogy elismeri az anyaországi támogatás elvét, amely mindaddig nem szerepelt a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokban és dokumentumokban: „A legutóbbi időkig az anyaországok azon törekvése, hogy kisebbségeiknek sajátos jogokat biztosítsanak törvények vagy adminisztratív döntések útján, nem kapott különleges figyelmet, s csak kismértékben vagy egyáltalán nem keltette fel a nemzetközi közösség érdeklődését. E törvényeknek eddig semmilyen felügyeletét vagy koordinálását nem kérték." Az állam és az anyaország viszonyáról a bizottság megállapítja, hogy mind a két fél rendelkezik jogosultságokkal a kisebbségek védelmére vonatkozóan: „A kisebbségek védelméért elsősorban a lakóhelyük szerinti állam tartozik felelősséggel. A bizottság tudomásul veszi ugyanakkor, hogy az anyaállamok szintén szerepet játszanak kisebbségeik védelmében és megőrzésében, az őket összekötő nyelvi és kulturális kötelékek szorosan tartásának céljával." Kisebbségvédelmi alapelv, hogy a területén élő kisebbségekkel szemben az illető állam tartozik felelősséggel. Ha nem is tekinthető a kisebbségmeghatározás részének, a bizottság kimondja azt az alapvető elvet, hogy az anyaállam szerepet játszhat kisebbségeinek védelmében. A kérdés úgy is feltehető, miért szükséges, hogy az anyaállam szerepet vállaljon ebben. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy térségünkben éppen 2008. nyár 49
