Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - KÖNYVRECENZIÓ - Arday Lajos: Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján
Botlik József: Közigazgatás és nemzetiségi politika Kárpátalján pénzen és fegyverekkel építette ki hatalmi rendszerét, a Szics-gárdát, (vélt) ellenfeleit hegyi koncentrációs táborokba zárva (1/250-257., 261-263., 270-272. o.). Csehország német megszállásának, Szlovákia függetlenségének hírére Volosin táviratilag közölte Berlinnel, hogy „kihirdettük önállóságunkat a Harmadik Birodalom védelme alatt". Akcióján túlléptek az események: német tartózkodás mellett a honvédség alakulatai három nap alatt megszállták Kárpátalját, felszámolva a főleg gimnazistákból és papnövendékekből rekrutálódott Szics-gárda szórványos ellenállását (1/284-287. o.). Az ezeréves (lengyel-magyar) határig birtokba vett területen nem állították vissza az ősi vármegyei közigazgatást. A Kárpátaljai Kormányzói Biztosság részére több autonómiatervezet is készült, Horvátország dualizmuskori államjogi helyzetének, mi több, a brit domíniumok és az Egyesült Államok tagállamai alkotmányainak figyelembevételével. Botlik részletesen elemzi, majd a függelékben teljes terjedelmükben közli ezeket az autonómia-tervezeteket.3 A helyi ruszin vezetők és a magyar tudományos és politikai élet képviselői egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a csehszlovák államkeretben 1938 októberétől működő kárpátaljai autonómiától nem lehet visszalépni, azt a magyar kormányzatnak is biztosítani kell; csupán a jogkörök tekintetében voltak különbségek. Kozma Miklós, aki Kárpátalján nevelkedett és 1940 szeptemberétől 1941 decemberéig kormányozta a területet, 1938 decemberében kijelentette: „a népi elv, az önrendelkezés joga a ruszin népet is megilleti." A legszélsőségesebb követelést az Autonóm Földműves Szövetség vezetője, a rövid ideig miniszterelnök Bródy András fogalmazta meg, mely „legszélesebb területi autonómia" lett volna, s „megfelelne Horvátország valamikori autonómiájának" (11/62-63. o.), tehát társországi viszony.4 A magyar tervezetben is szerepel kárpátaljai miniszter és (Ungváron működő) minisztérium; a ruszin mint hivatalos nyelv „önkormányzati ügykörben" (belügyi igazgatás, vallás- és közoktatásügy); a honvédség egy dandárjának vezényleti nyelve a ruszin lett volna. A beterjesztett törvényjavaslatban faluról falura haladva pontosan kitűzték a Kárpátaljai vajdaság határát. További irányelvek: a negyventagú vajdasági gyűlést öt évre választják; tíz tagját a kormányzó nevezheti ki; a gyűlés törvények és szabályrendeletek között álló statútumokat alkothat; a kormányzati helytartó főispáni; a vajda alispáni jogkörrel működik. A teljes egyetértés ellenére sem lépett életbe az autonómia, elsősorban a háborús viszonyok és fenyegetettség miatt. Sok befolyásos közéleti személyiség szerint a szegény ruszin népnek nem autonómiára, hanem gazdasági felemelkedésre lett volna szüksége, az 1897-ben indított Egan Ede által szervezett „hegyvidéki akció" folytatására. A katonai vezetés nyomására Teleki Pál a törvényjavaslatot 1940 júliusában visszavonta (11/67., 79. o.). Ennek ellenére a ruszinlakta Kárpátaljai Kormányzói Biztosság a hadszíntérré válásig különleges elbánásban részesült: megvalósult a hivatalos kétnyelvűség; a „gens fidelissima"-n kívül ez a kivételezett státus nem illette meg a vele csaknem azonos számú németeket, szlovákokat, délszlávokat, s a kétszeres lélekszámú románo2008. tavasz 197
