Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Réti György: Filippo Anfuso "Boldogtalan Magyarországa", avagy: egy olasz diplomata háborús emlékei hazánkról
Filippo Anfuso „boldogtalan Magyarországa valamit, én mindig annak negyedét adom: ha határozottan visszautasítanám őket, akkor elvennék az egészet, ami rosszabb lenne." Teleki pisztolylövése és Bárdossy halála a magyar történelem morálját képezik, vagyis a történelmi morál hiányát. A legújabb magyar tradíció halálra ítéli a hadat üzenőt, mint amilyen Tisza vagy Bárdossy volt. Bárdossy karrierdiplomata volt, de felhagyott a hozzája hasonlók zsargonjával, és a hazája sorsáért aggódó politikus hangsúlyait tette magáévá. Megfigyelhettem arra irányuló, hasztalan kísérleteit, hogy meggyőzze honfitársait: egy bátor és veszélyeztetett nemzet életének meghosz- szabbítása érdekében próbáljanak történelmileg és méltóan alkalmazkodni a német metafizikához, mohósághoz és irrealitáshoz. Ezt a törekvést még erőszakosabban képviselte Imrédy, akinek a nyaka köré az oroszok szintén kötelet kötöttek. Miközben Bárdossy hozzám beszélt, a Vár hatalmas ablakai visszatükrözték nemes arcélét és az egész Budapestet, azt lehet mondani, hogy az egész Magyarországot, mert fővárosa valójában visszatükrözi ezt a kedves országot. Megtartóztatom magamat az irodalmiaskodástól, mert ez talán könnyű lenne, de Bárdossy sorsa tiltja. Szeretném azonban megkérdezni hóhérjától, amennyiben magyar volt: mit tett volna Bárdossy helyett 1941-ben? És mit tettek volna az arisztokraták és a burzsujok, akik köptek a németekre? Ez egy olyan misztérium, amelyet sohasem oldhatnak meg az akasztások. Az egyik Esterházy gróf ezeket magyarázta nekem: „Mi a Magyarországra menekült Habs- burg-Ausztria képviselői vagyunk, és gyűlöljük a nácizmust, mert nemesek is vagyunk!" „És a főhercegek? - kérdeztem - Az utolsó magyarországi Habsburgok csaknem teljesen nácik!" A gróf így válaszolt: „Ezek a Habsburgok magyarok!" „De a vérük német!" „Igen, de magyarul gondolkoznak!" Mindez olyan komolyan hangzott el, mintha ez lenne a boldogtalanság fő forrása. A főhercegek Mit gondol egy venezuelai1' egy Habsburg főhercegről? Mit képzel egy Vancouverből jött kanadai egy olyan úrról, aki magában hordja V. Károly vagy Mária Terézia vérét, tout court18 Ferenc Józsefnek39 nevezve magát, és egy Toson d'Oro nevű gömbölyű csillagképet hord a nyakában, továbbá egy olyan hadsereg marsalli egyenruháját viseli, amely évszázadokon keresztül harcolt elődeivel, de 1918-ban abbahagyta? Két éven keresztül legeltethettem szemeimet ezeken a legendás személyiségeken, nagy tisztelettel hallgatva beszédeiket. Meghajoltam jelenlétükben, önkívületbe esve ajakuk láttán, amelyek prototípusai Coello és Velasquez képein láthatók a bécsi múzeumban vagy a madridi Pradóban. Nem tudtam betelni látványukkal, igyekezvén átélni egy venezuelai benyomásait, amikor meglátja ezeket a bizarr személyeket, egy különös kíséret mély tiszteletétől övezve a nagy európai folyó partján. És a venezuelai képzeletében minden korábbit felülmúl, amikor egy hatalmas, gyöngyök borította, bronzszínű gorillát lát kiszállni egy özönvíz előtti autóból, félig katonatisztekből, 2008. tavasz 175
