Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában 1914-1991 79 A konfliktus hátterében néhány terület hovatartozásának a kérdése is szerepet játszott. Titóék vitatták Trieszt Olaszországhoz, Dél-Karintia Ausztriához és Makedónja egy része Görögországhoz tartozásának jogszerűségét. Ezen kívül Tito olyan balkáni föderáció létrehozásában gondolkodott, amely kezdetben Jugoszláviát és Bulgáriát foglalta volna magába. Más országok csatlakozása esetén valós lehetőség nyílott volna arra, hogy Tito ennek az államszövetségnek az elismert vezetőjévé váljék. 1947 végén Tito és Dimitrov Bledben kijelentette, hogy döntött az államszövetség fokozatos létrehozásáról. 1948. január 28-án a Pravda olyan cikket publikált, amely szerint az említett országoknak „nincs szükségük semmilyen mesterséges vagy elhibázott államszövetségre". Ezzel szemben 1948. február 10-én Sztálin egy szovjet-jugoszláv-bolgár megbeszélés keretében kifejtette, hogy mégiscsak szükség van bolgár-jugoszláv föderációra, kétségtelenül arra számítva, hogy az alkalmazkodóbb bolgárok segítségével lehetősége lesz Belgrád lépéseinek ellenőrzésére. 1948. március 1-jén aztán már Jugoszlávia utasította vissza a bolgárokkal való államszövetség gondolatát. Isaac Deutscher: Sztálin. Politikai életrajz. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1990, 575-576. o., illetve N. Vert: tsztorija szovetszkovo goszudarsztva 1900-1991. Vtoroje iszpravlennoje izdanyije. Perevod sz franczuszkovo. (Az eredeti kiadás címe: Werth, Nicolas: Histoire de L'Union Soviétflue. 1900-1991. Presses Universitaires de France). Moszkva: Progressz-Akagyemija, 1994 (A továbbiakban: Vert 1994), 360-362. o. 80 Vert 1994, 361. o. 81 Németh 2006 1., 406. o., illetve Mezei 2001, 361-364. o. 82 Az első szovjet távolsági ballisztikus rakétát, az A-4-est a német V-2 mintájára konstruálták. Hadrendbe nem ezt, hanem az R-l-es nagy hatótávolságú ballisztikus rakétát állították 1950-ben. Folyt a negyvenes-ötvenes évek fordulóján a sugárhajtású bombázók (11-28), valamint a sugárhajtású vadászgépek (MiG-15) fejlesztése, ezeket a koreai háborúban is bevetették. Az ötvenes évek találmánya volt később a hosszú hatótávolságú sugárhajtású bombázó (Tu—16), amely nukleáris fegyver hordozására is alkalmas volt. tsztorija Rossziji v novejseje vremja (1945-2001). Ucsebnyik dija sztugyentov viszsih ucsebnih zavegyenyij (szerk. A. B. Bezborodov). Moszkva: Olimp, Izdatyelsztvo ÁSZT, 2001 (A továbbiakban: Bezborodov 2001), 43^14. o. 83 Bodo Harenberg: Az emberiség krónikája. Budapest: Officina Nova (Copyright Dortmund, 1984), 1990. 983., 987. o. 84 L. Biiky Barna összefoglalóját a koreai háborúról. Büky 2001, 79-83. o. 85 A Szovjetunió Állambiztonsági Minisztériumában ekkor kezdtek a Tito elleni merénylet előkészítésébe, amelyből végül Sztálin 1953. márciusi halála után nem lett semmi. L. Sztálin terve Tito megyilkolására. Dmitrij Volkogonov orosz hadtörténész fedezte fel a Szovjetunió Allambiztonsági Minisztériumában (MGB). Közli Mezei 2001, 360-361. o. 86 Jelavich 1996.2., 286-287. o. 87 Hruscsov helyzetét megkönnyítette, hogy 1955-re a Szovjetuniónak hamarabb sikerült középhatósugarú, majd 1957-re interkontinentális ballisztikus rakétákat kifejlesztenie, mint az Egyesült Államoknak. „1955-ben a Szovjetunió már képes volt a közép-hatósugarú ballisztikus rakéta (az SS—39 tömeges előállítására, 1957-ben már több mint 8 ezer kilométer távolságra kilőtt egy interkontinentális ballisztikus rakétát, amelyhez ugyanazt a hajtóművet használta fel, mint amelyikkel a Föld első műbolygóját, a Szputnyikot 1957 októberében Föld körüli pályára bocsátotta." Ahogy Paul Kennedy írja: „Washingtont megrázta... hogy az egyensúly a szovjetek oldalára billent." Paul Kennedy: A nagyhatalmak tündöklése és bukása. Gazdasági változások és katonai konfliktusok 1500-2000. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992, 365. o. 88 A két ország között 1953 nyarán nagyköveti szinten állították helyre a diplomáciai kapcsolatokat. Az érdemi tettekre még egy évet kellett várni, mivel az 1953-ban újra külügyminiszterré kinevezett Molotov ellenezte a közeledést. Időt vett igénybe az is, hogy - hosszú idő óta először - a szovjet párt előzetes konzultációt folytatott az érintett kelet- és nyugat-európai kommunista pártokkal. Hruscsov az SZKP KB nevében 1954. június 22-én levéllel fordult a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságához a két ország között az állami és pártkapcsolatok helyreállítására. Kiss-Ripp-Vida 1995, 5-6. o. 2008. tavasz 167
