Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában 1914-1991 pártvezetés tárgyalásainak ismertetésére, a Magyar Autonóm Tartomány romániai megalakulásával kapcsolatos helyzet ismertetésére is, nem hanyagolva el a legújabb orosz, román és magyar történelmi feldolgozások ismertetését sem. íio. 7-48. o. 58 A pánszláv kongresszusnak 1946 decemberében három napirendi pontja volt: 1. A szláv nemzetek szerepe a világméretű harcban a békéért és a demokráciáért. 2. A szláv nemzetek hozzájárulása a világ kultúrájához. 3. A szláv együttműködés szervezeti kérdései. 59 Oroszul M. Ju. Dosztal: „Belgradszkij szlavjanszkij kongressz pobegyityelej fasizma. (1946)". In: Szlavjanszkoje dvizsenyije XIX - XX vekov: Szjezdi, kongresszi, szoveszcsanyija, manyifeszti, obrascsenyija (szerk. G. A. Bogatova-A. N. Gorjainov-M. Ju. Dosztal). Moszkva: Rosszijszkaja Akagyemija nauk, Insztyitut szlavjanovegyenyija i balkanyisztyiki, 1998. 226-240. o. 60 Mi történt volna, ha nincs a dicsőséges felszabadító Vörös Hadsereg? A Szovjetunió falként állt a fasiszta agresszió útjába, megszámlálhatatlan áldozattal... tengernyi vér árán szabadította fel szláv nemzeteinket. Idézi Kohn 1960, 306. o. 61 Gyilasz a szlávok békéért és demokráciáért vívott küzdelmét elemezte, míg Grekov a világkultúrához való szláv hozzájárulásról beszélt. A kongresszus végén bizottságot választottak, amelybe az öt állam mindegyikéből öt embert választottak. Az elnök a jugoszláv Maslaric vezérőrnagy lett. Egy oroszt, egy lengyelt, egy csehet és egy bolgárt választottak meg alelnöknek. Nem Moszkva, hanem Belgrád lett a bizottság székhelye. A kongresszus után, 1947 márciusában, Moszkvában a régi szláv bizottságot a Szovjetunió Szláv Bizottságaként szervezték újjá Gundorov tábornok elnökletével. Alelnö- kei Alekszandr Voznyeszenszkij, a leningrádi egyetem rektora, Alekszandr Pallagyin, az Ukrán Tudományos Akadémia elnöke és Jakub Kolasz fehérorosz költő, a Fehérorosz Tudományos Akadémia alelnöke lett. A „Szlavjanye" (Szlávok, Szlávság) című havilap, amely eddig a Moszkvai Szláv Bizottság folyóirataként jelent meg, 1947-től kezdve a Szovjetunió Szláv Bizottságának lapjaként látott napvilágot. 62 Oroszul 1. http://www.oldgazette.ru/lib/stalin2/02.html . 63 Ez az 1946. február 9-i, ún. választási beszéde Sztálinnak arról szólt, hogy „a világkapitalizmus... kríziseken és katasztrófákon keresztül halad előre. (A második világháborúban aratott győzelem) mindenekelőtt azt jelenti, hogy a szovjet társadalmi rendszer győzött... győzelmünk azt jelenti, hogy a szovjet fegyveres erők nyerték meg a háborút." Sztálin 1941 óta nem fogalmazott ennyire élesen. L. Európa kettészakítása és a kétpólusú rend születése (1945-1949) (szerk. Mezei Géza). Budapest: Új Mandátum Könyvkiadó, 2001 (a továbbiakban: Mezei 2001), 170-171. o. 64 Ebben szerepelt a híres fordulat „a vasfüggöny" Stettintől Triesztig való „leereszkedéséről", amely mögött „sehol sincs igazi demokrácia" és „rendőrállamot megvalósító kormányzatok terjednek szét Moszkvából". (A teljes beszédet 1. Nemzetközi szerződések 1945-1982. A második világháború utáni korszak legfontosabb külpolitikai szerződései (szerk. Halmosy Dénes). Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1985 (a továbbiakban: Halmosy 1985), 60-69. o. Elhangzásának pontos dátuma: 1946. március 5. Churchill ekkor már jó egy éve nem volt miniszterelnök, de mondandójának súlyt adott, hogy a Missouri állambeli Fultonban hallgatói között ott volt az Egyesült Államok elnöke - Harry Truman azonban ekkor még hallgatott. A brit külügyminisztérium 1946 tavaszán jutott arra a következtetésre, hogy „Németország keleti fele és Kelet-Európa visszavonhatatlanul... Oroszország uralma alá kerül". 65 Összefogott értékelést ad Barbara Jelavich, akinél arról olvashatunk, hogy a felkelés, illetve a polgárháború során Görögországban többen haltak meg, mint a második világháborúban. A görög felkelőknek ártott a Tito-Sztálin viszály is, a jugoszlávok és a bolgárok adtak nekik támogatást, míg a szovjetek nem. Lásd Barbara Jelavich: A Balkán története 2. kötet. XX. század. Budapest: Osiris Kiadó-2000,1996 (a továbbiakban: Jelavich, 1996. 2), 273-276. o. 66 1947. március 12-én hangzott el az amerikai kongresszushoz intézet üzenet formájában. Legteljesebben a Halmosy-szöveggyűjteményben olvashatjuk el: „Truman üzenete a kongresszushoz". Halmosy 1985,120-125. o. 67 Lásd Davies 2002,1002. o.; valamint Németh 2004, 7. o. 68 Marshall amerikai külügyminiszter beszéde a Harvard Egyetemen (1947. június 5.). Németh 2004, 79-80. o. 2008. tavasz 165
