Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Gecse Géza: Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában, 1914-1991
Pánszlávizmus az orosz és a szovjet külpolitikában 1914-1991 Gecse Géza A pánszlávizmus doktrínája a 19. században született, és célja Európa szláv szempontok szerinti „megszervezése", ezt létrehozóinak többsége (szláv) államszövetség létrehozásával, orosz vezetéssel képzelte el. Az eredetileg Közép-Euró- pában született paradigma a 19. század második felére vált az orosz nacionalizmus meghatározó elemévé. Hirdetői a szláv föderáció központjául Cárgrádot, vagyis Kons- tantinápolyt akarták megtenni,1 amelynek megszerzése szerepelt az Oroszországot az első világháborúba vezető II. Miklós cár hadicéljai között.2 A 19. század utolsó két évtizedének történeti fejlődése polarizálta az orosz kormányköröket, amelyek egy része németbarát, másik része németellenes és inkább franciabarát volt. Az első világháború az Osztrák-Magyar Monarchia Szerbiának küldött hadüzenetével 1914. július 28-án kezdődött.3 Az orosz kormányban a Szazonov külügyminiszter4 által is képviselt németellenes,5 franciabarát irányzat kerekedett felül, amely nem titkolta, hogy céljai között szerepel a Monarchia megsemmisítése.6 A világháborúban végül mégsem Oroszországnak, hanem Németországnak és a szövetségeseként harcoló Osztrák-Magyar Monarchiának sikerült ellenőrzése alá vonnia a Balkán országain kívül az Orosz Birodalomhoz tartozó területeket is. Oroszország kimerülése ellenére a szentpétervári politikai élet csaknem valamennyi szereplője a végső győzelemig kívánta folytatni a háborút. Ez Oroszország szempontjából öngyilkos politikának bizonyult, hiszen hozzájárult az egyetlen jelentős háborúellenes pártnak, a bolsevikoknak a győzelméhez, akik a békéről szóló dekrétumot - közvetlenül hatalomra jutásuk után -, 1917 novemberében meghozták. A hagyományos orosz birodalmi politika híveinek így csupán az emigrációban volt lehetőségük arra, hogy tévedésüket belássák. Az orosz birodalmi elképzelés kudarcának nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy a két világháború közötti orosz emigrációban a pánszlávizmussal szakító, eurázsiai irányzat mozgalommá fejlődött.7 Leninék 1917 decemberében fegyverszünetet kötöttek a központi hatalmakkal, majd béketárgyalásokba kezdtek, végül 1918. március 3-án Németországgal aláírták a breszt-litovszki békeszerződést. Ebben nemcsak a Baltikumról, hanem szláv területekről, 144 Külügyi Szemle
