Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Rónay Miklós: A katolikus egyház egységes nemzetközi szerződő fél
Rónay Miklós ismertesse a diszciplína alapelveit. A konkordatárius szerződések működése kizárólag a területiség elve alapján valóban nehezen értelmezhető. A főszabály alól tehát valóban kivételt képeznek. Mivel azonban ilyen szerződésekből a világon nagyságrendileg néhány száz van érvényben,7 valamilyen magyarázatot azért igényelnek. Ez a fajta szerződéskötési mechanizmus tipikusan a katolikus egyház és az államok között gyakorlat. Látjuk tehát, hogy egyrészt a nemzetközi jog - saját megértési modelljén belül - nehezen értelmezi a konkordatárius szerződéseket, másrészt viszont a nemzetközi gyakorlatban ezeket a szerződéseket a szerződő államok jól tudják értelmezni. Segítségünkre lehet, hogy a nemzetközi közjog a jognak az az ága, amelyik a legnyitottabb a gyakorlat irányában. Ezért a választ úgy keressük, hogy ahol a szigorúan értelmezett nemzetközi közjog nem képes a valóságban működő mechanizmusokat magyarázni, lemodellezni, ott a nemzetközi kapcsolatok tudomány kevesebb a priorival dolgozó, rugalmasabb módszereit vesszük igénybe. Vagyis megfigyeljük, hogy az egyes államok hogyan viselkednek konkordatárius szerződések kötésekor és betartásakor, és ezt a leíró módon tekintett gyakorlati külügyi viselkedést, illetve az ennek során tapasztaltakat használjuk föl a jogi modellezés kiegészítésére, tökéletesítésére. Külpolitikai döntéshozatal a katolikus egyházzal való kapcsolatról Amikor a nemzetközi kapcsolatok területén egy aktor egy másikkal tárgyalásba bocsátkozik, először minél részletesebb információkat gyűjt arról, hogy annak pontosan mik a szándékai, valószínűleg hogyan fog tárgyalni, vannak-e közös tárgyalható pontok, hogy eddig milyen nemzetközi szerződéseket kötött, az azokig a szerződésekig vezető tárgyalásokon milyen tárgyalási célokat jelölt ki, milyen tárgyalási taktikát szokott alkalmazni stb. Ilyen kérdéseket csak akkor lehet föltenni és a megválaszolásukhoz információkat gyűjteni, ha már az elérhető legnagyobb mértékben tisztában vagyunk a leendő tárgyalófél természetével, önreflexiójával, azzal az alapvető attitűddel, ahogyan a külvilághoz, ezen belül a tárgyalópartnereihez viszonyul. Ez különösen egy olyan leendő tárgyalópartner esetében elengedhetetlen, amelyikről a nemzetközi jogi tankönyvek például azt írják, hogy sui generis, vagyis sajátos, a többitől eltérő természetű nemzetközi jogalany, és utána nem is fejtik ki túl részletesen, hogy ez mit jelent. A probléma a politikusok részéről általában olyan formában szokott felvetődni, hogy az állami vezetés valamilyen kapcsolatot akar fölvenni az ország területén élő egyik vallási közösséggel, a katolikussal. Elsőre valószínűleg nem gondolnak nemzetközi természetű kapcsolatfelvételre, hiszen azt tanulták, hogy a területiség elve alapján akkor kell nemzetközi természetű kapcsolatfelvételhez folyamodni, ha egy másik országgal akarnak hivatalos kapcsolatba kerülni. A katolikus egyházzal való - állami értelemben vett - belügyi megkeresésre viszont egyházi részről azt a választ kapják, hogy ilyen formában csak beszélgetésekre, informális tárgyalásokra kerülhet sor, majd elmondják, hogy a katolikus egyháznak ebben az országban élő részét is a Szentszék képviseli a U8 Külügyi Szemle
