Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2008 (7. évfolyam)
2008 / 1. szám - ELMÉLET - Peterecz Zoltán: Az unilateralizmus az amerikai külpolitikában
Az unilateralizmus az amerikai külpolitikában Sok amerikai az unilateralizmust a szuverenitás látható módjának tekinti. Krauthammer, aki nem nagyon válogatja meg szavait, egyértelműen fogalmazta ezt meg: „De látják, ez az egész multilateralista próbálkozás lényege: csökkenteni az amerikai mozgásteret úgy, hogy alárendeltté, függővé és összezsugorodottá teszik más nemzetek akaratától - és érdekeitől. Le akarják kötni Gullivert ezer zsineggel... Az unilateralizmus egyszerűen azt jelenti, hogy az ember nem engedi, hogy mások akaratának túsza legyen."92 Ez a nézőpont jól tükrözi a hivatalos álláspontot is. Az a régi ideál, hogy a demokráciát és a szabadságot a bolygón elterjesszék, összefonódott a katonai felsőbbrendűséggel. A Wilson elnök által fémjelzett liberalizmust tulajdonképpen a második világháború óta minden amerikai elnök magáénak vallja. A mostani kormányzat is osztja a demokrácia terjesztésének wilsoni ötletét. De van egy hatalmas különbség: „wilsoni - a nemzetközi szervezeteket leszámítva."93 Az Egyesült Államok, a történelme folyamán először, össze tudja hangolni a demokrácia terjesztésének nagy ívű ideálját annak minden fontos elemével együtt (a törvény ereje, az állami hatalom limitálása, szólásszabadság, vallásszabadság, jogbiztonság, szabad kereskedelem, a nők, a magántulajdon és az etnikumok tiszteletben tartása) a rivális nélküli katonai erővel, ami képes az egész vállalkozásnak a gerincét adni. Ilyen körülmények között, az Egyesült Államoknak nem feltétlenül van szüksége nemzetközi összefogásra. Az Egyesült Államok továbbra is makacsul követi érdekeit, és el kívánja kerülni a multilateralista eljárást, ha az lelassítja. Amerika számára az unilateralizmus a lehetséges csodaszer a világban rejlő gonosz ellen. Senkinek sem szabad, hogy legyen, és nincs is vétójoga az Egyesült Államok felett. Gulliver nem hagyja magát lekötni. Jegyzetek 1 Harry S. Truman: Years of Trial and Hope. Garden City, New York: Doubleday & Company, 1956.131. o. 2 A kilépés mögött elsősorban az állt, hogy egy kisebb országok, például Irán vagy Észak-Korea által indított kirlátozott nukleáris támadást az Egyesült Államok kivédhessen. 3 John G. Ikenberry: „Is American Multilateralism in Decline?" Perspectives on Politics, Vol. 1. No. 3. (2003. szeptember) 5334550. o.; Ferguson, Niall: Colossus. The Rise and Fall of the American Empire. London: Penguin Books, 2005.289. o. Ferguson hozzáteszi, hogy habár a gazdasági, harcászati és kulturális szférában az amerikai elsőbbrendűség megkérdőjelezhetetlen, diplomáciai területen nem az (Ferguson: i. m. 289. o.); Paul Kennedy: „The Eagle Has Landed". Financial Times (2002. január 31.); William C. Wohlforth: „The Stability of a Unipolar World". International Security, Vol. 24. No. 1. (1999) 5-41. o. 4 Ez a szuverenitás egyre jobban eltűnőben van. Ennek egyik oka az Egyesült Államok egyedüli hatalmi pozíciója. Ugyanakkor egy nemzetközi legitim szervezet egyre inkább az országok szuverenitása felett áll. Ezt hívja Ikenberry „vesztfáliai bukfencnek". John G. Ikenberry: Why Bush Grand Strategy Fails. 2005. 4. o. http://www.wws.princeton.edu/ppns/groups/GrandStrategy/papers/gs_gji_bush_ strategy_fails.pdf. 2008. tavasz 111
