Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Füsti Molnár Zsuzsa: Celeste A. Wallander: Oroszország és a globalizáció: a transzimperializmus útja (La Russie face á la mondialisation: la voie du trans-impérialisme, Politique étrangére, 2007. 1. sz.)
Folyóiratszemle hogy Moszkva rendkívül erős befolyást gyakorol az eurázsiai térségre. Az orosz tényező figyelembevétele (annak integrálásával vagy a nélkül) nélkülözhetetlen minden Kelet-Európa, Kaukázus és Közép-Ázsia (Afganisztánt is beleértve) irányába történő erőfeszítés esetén. Füsti Molnár Zsuzsa Celeste A. Wallander: Oroszország és a globalizáció: a transzimperializmus útja (La Russieface ä la mondialisation: la voie du trans-impérialisme, Politique étrangére, 2007. 1. sz.) A z új orosz külpolitika erős befolyást gyakorol a világ ügyeire. Közép-Ázsiában a Sanghaji Együttműködési Szervezet (ÖCS) hatékony keretet nyújt a kínaiorosz katonai és gazdasági együttműködésnek; a Kazahsztánnal, Türkmenisztánnal, Ukrajnával és Kínával kötött energetikai megállapodások a magas áron történő, kizárólagos export jogával számos előnyhöz juttatják Oroszországot. Az ily módon megszerzett gazdasági előnyök hatására Moszkva talán ismét hegemóniára törekszik a volt szovjet térségben. Az utóbbi két évben a demokráciával szemben álló vezetőket támogatva próbálta gátolni a nyugati országok demokratizálást segítő politikáit a volt szovjet tagállamokban. Bár az iráni nukleáris tárgyalások kimenetele még bizonytalan, Moszkva nem fél egy esetleges stratégiai partnerség létrehozásától sem a Közép-Kelet legnagyobb regionális hatalmával. Európában Putyin a legerősebb országokkal kötött kétoldalú megállapodásokkal igyekezett aláásni az EU összetartó erejét, megfosztva az európai országokat a Moszkvával szembeni egységes fellépés előnyeitől. Ami az Egyesült Államokat illeti, 2006 óta az első számú világhatalomnak az általa legsürgetőbbnek ítélet napirendi pontok megoldásában (Eszak-Korea, Irán, az eurázsiai térség biztonsága, energia) nagyobb szüksége van Oroszországra, mint Oroszországnak Amerikára. Az orosz külpolitika sikereit nagyban köszönheti a szerencsének is: az energiaárak növekedése, Amerika lekötöttsége Irakban, az eurázsiai térség demokratizálódási folyamatainak lelassulása mind Oroszország malmára hajtotta a vizet. Ebben a környezetben az orosz külpolitika fő célja a gazdasági felemelkedés és a világhatalmi szerep megerősítése. Míg Jelcin idején hatalmas infláció, a gazdaság szét- züllése és a külföldi hitelektől való függés jellemezte az országot, Putyin Oroszországa törlesztette adósságait, a gazdaság - a világ legjelentősebb szénhidrogén-készletének köszönhetően - felvirágzott. Az energia, a katonai felszerelések és az olyan iparcikkek, 346 Külügyi Szemle
