Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ÁZSIA - Wagner Péter: A NATO szerepvállalása Afganisztánban és a magyar PRT
Wagner Péter hullámot indíthat el, és az ilyen jellegű problémák kezelésére az európai kormányok nincsenek felkészülve. Hazánkban első pillantásra nehéz megérteni, elfogadni, hogy léteznek olyan fenyegetések, amelyekkel a NATO egyes országai már szembesültek. A nemzetközi terrorszervezeteknek, így az al-Káidának Magyarország nem elsődleges célpont a Nyugat ellen folytatott hadjáratában. Ám Spanyolország, Nagy-Britannia, Németország vagy Franciaország lakossága már megtapasztalta a robbantásokat, az öngyilkos merénylők, a vallási fanatikusok félelmet keltő tevékenységét. Ugyanez a helyzet a kábítószer-fogyasztás esetében is. Sokan vannak ma Magyarországon, akik a várható veszélyek vagy a költségek (vagy egyszerűen a távolság) miatt megkérdőjelezik a honvédség jelenlétének szükségességét Afganisztánban. Látniuk kell azonban, hogy egy olyan szövetségnek vagyunk a tagjai, amelyhez önszántunkból csatlakoztunk, és amely helyzetéből adódóan alkalmanként olyan döntéseket is hozhat, amelyhez hazánknak csak azért kell tartania magát, mert a NATO tagja vagyunk. A szervezet által kínált kollektív biztonság azt jelenti a magyar lakosságnak, hogy ha hazánk határain történik valami, vélhetőleg a szövetség minden országára, a szervezet teljes katonai, gazdasági potenciáljára számíthatunk. Afganisztáni szerepvállalásunkba minden bizonnyal belejátszanak azok a politikai alkuk, alkalmi szövetségek, amelyek keretében Magyarország részt vesz távoli országokban a békefenntartásban, helyreállításban, cserébe támogatást kap a Nyugat-Balkánon vagy a nyugati FÁK-térségben meglevő érdekeinek érvényesítéséhez. Határozott közép-ázsiai jelenlétünk óta elhalkultak a NATO felől érkező, egyébként jogos bírálatok a fegyveres erők modernizációjának és a vállalt, de nem teljesített költségvetési ráfordításoknak az elmaradása miatt. A tanulmány célja, hogy röviden bemutassa, miként került sor a nemzetközi erők afganisztáni jelenlétének kiterjesztésére, különös tekintettel a NATO-ra. Az írás második része a közép-ázsiai ország kapcsán a civil-katonai kapcsolatokat vizsgáló munkák uralkodó témájává vált tartományi újjáépítési csoport (Provincial Reconstruction Team, PRT) koncepcióját mutatja be, annak kialakulását, fejlődését és a segélyszervezetek részéről megfogalmazott kritikáját. A koncepció megítélésében még napjainkban is számos bizonytalanság van, hiszen a PRT-nek nincs mindenki által elfogadott meghatározása. Mégis érdemes annyiban körüljárni a problémát, hogy néhány - főleg a politikusok és véleményformálók körében elterjedt - félreértést tisztázzunk. A tanulmány utolsó részében a magyar tartományi újjáépítési csoport felépítését és várható feladatait vizsgálom. Részben belpolitikai, részben külpolitikai okok miatt a PRT tevékenységének tervezése, előkészítése a 2006. október 1-jei misszióindításhoz képest késve indult meg. A tervek, a megvalósítandó célok az utolsó pillanatig változtak. Az írás terjedelmi korlátok miatt az afgán belpolitikával, helyreállítással és a nemzetközi terrorizmus elleni háborúval kapcsolatos fejleményekre csak részben tud kitérni. 96 Külügyi Szemle
