Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Faragó Tibor: A globális éghajlatváltozás veszélye és a nemzetközi együttműködés
Faragó Tibor A kezdetek Arrhenius felvetésére nem figyeltek fel, de a világban mind jobban kiépülő meteorológiai megfigyelőhálózatnak és az 1873-ban létrehozott Nemzetközi Meteorológiai Szervezet által koordinált adatgyűjtésnek is köszönhetően kimutathatóvá vált a felszíni átlaghőmérséklet lassú növekedése. Ezt az elemzést G. S. Callendar angol meteorológus végezte el mintegy kétszáz mérőállomás 1880-1930 közötti adatai alapján, és 1983-ban arra a következtetésre jutott, hogy a globális melegedés már megkezdődött. Bár a későbbiekben a hőmérséklet emelkedése átmenetileg megtört, de a „gyanú" megerősödött, hogy a különböző emberi tevékenységek nyomán a légkörbe kerülő többlet szén-dioxid miatt e gáz légköri koncentrációja emelkedik. 1958-ban két amerikai, Roger Revelle és Charles Keeting létrehozta a Manua Loa Obszervatóriumot, ahol megkezdődött a légköri szén-dioxid mennyiségének szisztematikus nyomon követése, és egyértelműen bebizonyosodott a szén-dioxiddal kapcsolatos feltevés. Ettől kezdve a környezeti megfigyelésekkel és kutatásokkal foglalkozó mind kiterjedtebb nemzetközi együttműködés keretében többek között a következő alapvető kérdésekre keresték a választ: • vajon e változások természeti vagy legalábbis jó részben emberi hatások következményei; • a földi környezetnek melyek azok a fő mechanizmusai (visszacsatolásai), amelyek gyengíthetik vagy erősíthetik ezeket a folyamatokat; • ha a megfigyelt változások - a földtörténet és a történelmi idők során végbement ilyen átalakulásokhoz hasonlóan - természeti okokra vezethetők vissza, akkor ezúttal elsősorban mi váltja ki azokat, s meddig tarthatnak, milyen mértékűek lehetnek ezek a változások? Az 1950-es és 1960-as években járunk, a világ ügyeit illetően az államok vezetőinek, döntéshozóinak figyelmét más problémák kötötték le. De a fentiek alapján az is érthető, hogy a lehetséges globális környezetváltozás ügyében az említett kérdésekkel előbb a tudomány képviselőinek kellett behatóbban foglalkozniuk. A politika ébresztése A szisztematikus mérések mind egyértelműbben mutatták a szén-dioxid légköri meny- nyiségének gyors emelkedését, s a politika legalábbis erre felfigyelt - mai szemmel nézve különös módon éppen az Egyesült Államokban: 1965-ben az elnök, Lyndon B. Johnson - a tudományos tanácsadó testületének véleményére támaszkodva - kijelentette, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó és egyre növekvő szén-dioxid- kibocsátás következtében már megváltozott a légkör összetétele. A testület pedig ennél 82 Külügyi Szemle
