Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? Ezután azonban a pakisztáni elnök szeptember 12-én az Európa Parlamenten elhangzott beszédében korábbi álláspontjához képest 180 fokos fordulattal élve már a tálibokat okolta az afganisztáni biztonsági helyzet drámai romlásáért. A tálibok újjászerveződésének a pakisztáni elnök szerint nem az az oka, hogy Pakisztánban nyertek menedéket, hanem a Karzaí-kormány gyengesége. Még tovább ment, azt állítva, miszerint „az igazi veszély... a tálibok további erősödésében rejlik, mivel egyre nagyobb tömegeket vonz, népfelkeléssé, majd a pastunok nemzeti háborújává eszkalálódik az idegen erők ellen." Idézi a Hevád kabuli állami pastu nyelvű országos napilap 2006. szeptember 13-i (1386. Szumbula 20.) száma. A felkelés határon átnyúló jellege aggodalommal tölti el a NATO-t is. Musarraf elnök kijelentette, hogy az afganisztáni szövetségi erők forró nyomon átléphetik a határt a törzsi területekre. Ezt követően egy rakéta landolt az Ajub Parkban, Ravalpindi katonai kolóniáján, nem messze Musarraf rezidenciájától. A következő napon mobiltelefon által működésbe hozott rakétákat lőttek ki Iszlámábádban a parlamentre.Miután bebizonyosodott, hogy nem működik a paktumok és dzsirgák békéje, az US Special Forces az afganisztáni Khosztban Vazirisztánhoz közel High Mobility Artillery Rockets 300 km hatósugarú rendszerét működtetik. Ennek segítségével bombáztak 2006. októberben és 2007. januárban a Badzsaur törzsi ügynökségen madraszákat (vallási szeminárium fedéssel működő katonai kiképzőtáborokat) és egy madraszát ez év júniusában az észak-vazirisztáni Mírán Sáhban. Miután február 28-án Cheney figyelmeztette Musarrafot, a pakisztáni hadsereg lezárta a határt. Nem sokkal később a helyi pastun törzsek kiűzték Dél-Vazirisztánban a külföldi, főleg üzbég harcosokat, Táhir Juldasev embereit. A helyi törzsek féltek tőle, hogy az al-Káida és a pakisztáni tálibok (akik az afganisztániakkal ellentétben már teljes mértékben a menekülttáborok és a madraszák termékei) tovább irtják a hagyományos vezetőket, a pastun társadalom tradicionális szerkezetét, a törzsi tanácsokat, és ellenük fordultak. A viszonválasz pakisztáni területen öngyilkos merényletek hulláma volt. Április 28-án Aftab Serpao, a pakisztáni dzsirgabizottság vezetője a Pesávar melletti Csarszaddában megsebesült egy öngyilkos merényletben, és 28-an életüket vesztették. Ankarában április 29-én Sezel kormányfő közvetítésével Musarraf és Karzaí elnök tárgyalóasztalhoz ült, és hármasbizottság felállításáról döntött. 97 Carlotta Gall: „Afghan Rebels Find a Haven in Pakistan, Musharraf Says." The New York Times, 12. August 2007. 98 Augusztus 28-án megölték Berádar mollah nyugati tálib frontparancsnokot is, s ezáltal a béke- és koalíciós tárgyalások útjában álló keményvonalas vezetők közül az utolsó is eltávozott. 99 Condoleeza Rice telefonos rábeszélésre gondolta meg magát. Erre nézve közvetett bizonyíték, hogy a 350 pakisztáni küldöttből augusztus 9-ére még csak 175-en érkeztek meg Kabulba. 100 Idézi: Tarique Niazi: „A stumble over the »W« word in Afghanistan". NATO, August 17. 2007. 101 Ha a célpont Matin mérnök helmandi képviselő, egy volt khalqí volt, a tálibok műve. Ok azonban, akárcsak a Hezb-i Iszlámí, elítélték. Ha a kormányon belül vagy kívül az északi hadurak műve, a kormány- vagy éppen az ellenzéki erők meggyengítése a cél. Az ellenzéki front síita vezéregyéniségének likvidálása azonban nemcsak a kormány (a biztonsági erők a volt Északi Szövetség kezében vannak) érdekében állhatott, vagy az ellenzéki fronton belüli hatalmi harcoknak tudható be, de a suta politikusok likvidálása az al-Káida és a tálibok ellentéteit is tükrözheti. 102 A szerző uniós választási megfigyelőként a helyszínen tartózkodott, helyszíni tapasztalatai, helyi politikusokkal, elemzőkkel való konzultációi révén jutott erre az eredményre. 103 Mindkét ország saját muszlim közvéleményének, illetve saját iszlám radikálisai Nyugat-ellenessé- gének kielégítésére hozza létre ezt a közös nevezőt, ugyanakkor továbbra is a gazdasági érdekek ellentétessége figyelhető meg. Mindkét ország saját területén, saját kikötőjénél (az iráni oldalon Csáhbahar, pakisztáni területen Gvadar) szeretné megépíteni a közép-ázsiai szénhidrogéneket az Indiai-óceánhoz kivezető vezetékeket. Afgán területen a Pakisztán által támogatott felkelőcsoportok a Zábul-Zarandzs-Zahedán-Csábahar útépítést végző indiai cégeket támadják, míg Irán azokat a felkelőcsoportokat támogatja, akiknek révén a pakisztáni Quetta-Gvadar vasút kandahári elága2007. tél 117
