Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán ? sem tudott változtatni.21 Az Északi Szövetség pedig nem fogadja el a leváltott Abdullah nevére kinevezett Dádfar Szpanta külügyminisztert, egy Németországban élt maoistát, kvalifikált régi szakembert, és a parlamenti hadurakból lett képviselők többsége hatáskörén túllépve visszahívta azzal az ürüggyel, hogy gyengén lépett fel az iráni kormány azon döntésével szemben, hogy hazatoloncolja az afgán menekülteket.22 Karzaí Dosztum üz- bég és a heráti Iszmáíl Khán dzsamí'áti tádzsik hadurat úgy mozdította ki kiskirálysága- ikból, hogy előbbit kinevezte energetikai miniszternek, utóbbit védelmi főtanácsadónak. Az igazságügyi tárca élén a síita Hezb-i Vahdathoz tartozó hazara parancsnok Szarvar Dánis áll, de ott a Súra-i Nizár is képviselteti magát.23 Az oktatási tárca a Hekmatjár-féle Hezb-i Iszlámí párti Karím Kurram kezében van. A törzsi és határügyi miniszter elődjéhez hasonlóan ismert drogbáró.24 Ez a koncul vetett tárcák működésképtelenségéhez, ám a távoli provinciáikból az elnöki palotába összehozott ellenségek összefogásához és konspirációihoz, olyan ellenfelek megerősödéséhez vezetett, akik nem képesek politikai vízióval rendelkező, megoldást kínáló, működőképes, hatékony ellenzéket alkotni, ám ártó ellenségeknek bizonyulnak. Az afgán viszonyok között az ellenzék ellenséget jelent és a jelenleg még kormánytag, illetve jelentős parlamenti funkciókat bíró északi hadurak és helyi parancsnokok, beleértve Karzaí alelnökét Masz'úd fivérét is, már régen nemcsak kívül, de paradox módon a kormányon belül is szervezkednek saját kormányuk ellen, pontosabban Karzaí megdöntésére és idegen támogatói távozásra késztetésére. Mindez az egyébként is gyenge állam további szétesését, ismételt (vagy folyamatos) működésképtelenségét eredményezte. Annak ellenére, hogy az új alkotmány papíron a világon a legdemokratikusabbak egyike és túlcentralizált államot körvonalaz, valójában az állam, a Rabbání-kormány kártékony, kaotikus zűrzavarát leszámítva, sohasem volt ilyen gyenge, korrupt, és kizárólag a nemzetközi közösség jelenléte menti meg (egyelőre) a teljes széteséstől. A választások A 2003. október 11-én napvilágot látott párttörvény első az ország történelmében. 1964 és 1973 között, „a demokrácia arany évtizedében" törvény nélkül tevékenykedtek a politikai pártok. Az új párttörvény értelmében túl könnyű pártot alapítani, 700 támogató elég hozzá. Jelenleg 87 párt van bejegyezve.25 Noha tilos az etnicizmus vagy regionalizmus talaján és fegyveres kötődéssel pártot létrehozni, ezt nem ellenőrzik. Mindössze csatározásaikat követően Dosztum és vetélytársa, a másik üzbég parancsnok Malik Pahlaván pártjainak betiltását kezdeményezte 2006-ban a belügyminiszter, ám a korrupt és hozzá nem értő dzsihádí igazságügy-minisztériumban érdemi lépés nem történt. A hadurakon kívül a pártok is a régióban vetélkedő országok helyettesítő erőinek tekinthetők. Dosztum valamint a Hekmatjár nevével fémjelzett Hezb-i Iszlámíhoz tartozó Dzsuma 2007. tél 79
