Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Katona Magda: Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán?
Hat évvel a bonni konferencia után: merre tart Afganisztán? Katona Magda C saknem hat évvel a tálib rezsim megdöntése után Afganisztánban távoli álom a stabilizáció vagy a béke. A régi bajok, a katonai konfliktus, kábítószer-gazdaság és a hadurak, széthúzó erők és a működésképtelenség mellett a kriminalizálódó és szakadék szélére sodródó afgán állam új dilemmákkal szembesül, amelyek a reménytelen gazdasági és szociális helyzetből, a széles körű korrupcióból és a jogszolgáltatás teljes hiányából adódnak. Az emberek munkát, hajlékot, ivóvizet és áramot követelnek. Számon kérik az elmaradt rekonstrukciót, a be nem váltott ígéreteket. A politikai zűrzavar és a fegyveres felkeléssé fajuló össznépi elégedetlenség nagyobb veszélyt jelent az ország stabilitására nézve, mint az újjászerveződő tálibok. Széles körű a munkanélküliség, a közszférában ötven dollár körüli bérek vannak, a magasabb rétegekben pedig a drogpénz korrumpálja a közigazgatást. A drogbárók óriási pénzeket áldoznak embereiknek az igazságszolgáltatásba és a politikai intézményrendszerbe bejuttatására, vagy lojalitásuk megvásárlására. Iránból és Pakisztánból négymillió menekült zúdult az afgán fővárosra, ahol nincs munka, hajlék, áram, víz, csatorna. Kabul a hegyoldali kalyibák hatalmas gettója. A félmilliósra tervezett város nem képes ellátni ötmillió embert. Két évvel az afganisztáni törvényhozási választásokat követően az országban és a régióban mind a regionális, mind a belső dinamikák jelentős mérvű átstrukturálódása tapasztalható. Afganisztán újra egy többpólusúvá váló világ színterévé vált. Az ország lefelé tartó spirálban sodródik. A többirányú külföldi nyomás Afganisztánt ismét helyettesítő háborúk színterévé teheti. Afganisztán a 19. századi brit-orosz regionális nagyhatalmi vetélkedés során nemzetközi szerződésekkel kijelölt soknemzetiségű mesterséges ütközőállam, ahol az afgánok (pastunok) alig kerültek többségbe, mintegy kétharmaduk az akkori Brit-Indiához rendeltetett az 1893-as Durand-szerződés révén. Az ország lakosságának csaknem a fele nem afgánokból állt. Hasonlóan osztották meg az ország déli karéján a Sandeman-, Mästung- és Goldsmid-szerződésekkel a beludzs törzseket. A Sandeman- és Durand- szerződések központilag, Londonból irányított beludzs és pastun törzsi ügynökségek 72 Külügyi Szemle
