Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa Kurd nemzeti ébredés a korlátozott demokratikus pluralizmus idején Habár Törökország hivatalosan nem vett részt a második világháborúban, a hadi események és a világégés után átrendeződő nemzetközi rendszer gyökeres bel- és külpolitikai változásokat eredményezett. Törökország NATO-tagságával a nyugati tömb intézményeihez és politikai diskurzusához kapcsolódott, ami alapvető belső demokratikus átalakításokra is kényszerítette Ankarát. 1950-ben bevezették a többpártrendszert, majd az 1961-es katonai puccs után egy valóban plurális, demokratikus alkotmányt fogadtak el, amely garantálta a szólás- és sajtószabadságot, a gyülekezési és társulási jogot.54 A következő húsz évben rengeteg párt alakult a jobb- és a baloldalon egyaránt, a belpolitika felpezsdült. A liberalizálás a szélsőségeknek is teret engedett, ezek két különböző - vallási és szekuláris, nacionalista - síkon jelentkeztek.55 Demokratikus tapasztalatok hiányában az átalakulás nem ment teljesen zökkenő- mentesen, a török demokráciának jelentős korlátái voltak. Az 1961-est 1971-ben egy enyhébb, majd 1980-ban egy súlyosabb katonai beavatkozás követte. Ezeket a politikai erők és civil támogatóik utcai harcokig fajuló radikalizálódása tette szükségessé, 1980- ban az ország a polgárháború szélére került. Az állami, katonai kontroll ideológiai szinten is jelen volt: a hivatalos kemalista ideológián kívül nem helyezkedhettek el pártok, a jobb- és baloldal egyaránt kemalista volt.56 A civil társadalom és a plurális politikai diskurzus hiánya, illetve a választott parlamentáris irányításba vetett általános társadalmi bizalmatlanság vezetett oda, hogy a hatvanas-hetvenes évek - a törökországi körülmények között - szabadabbnak tekinthető, élénk politikai aktivitással jellemezhető időszakát egy újabb véres puccs zárja le 1980-ban. Fontos jelensége még ennek az időszaknak, hogy Törökország úgy léphetett túl a második világháborún, hogy nem kellett szembenéznie kurd- és általában kisebbségellenes, fasiszta politikai hagyományaival. Belpolitikáját (a NATO-ban betöltött szerepe miatt) nem érte jelentős külső kritika, a belső kezdeményezéseket pedig elfojtották.57 Ennek hosszú távon is súlyos következményei lettek a kurdokra, a kurd nemzeti mozgalomra nézve. Ugyanerre az időszakra, a hatvanas, hetvenes évekre tehető ugyanis a kurdok modem értelemben vett nemzeti ébredése is. Kérdéses - a kutatók véleménye is megoszlik erről -, hogy a húszas, harmincas évek eseményeihez mennyire szervesen kapcsolható ez a folyamat. A kurd nacionalisták, és az ő hatásukra a kurdokkal foglalkozó számos szerző is, szerves fejlődésről beszélnek. Élesen kritizálja viszont ezt a felfogást többek között Yavuz, aki szerint a kurd politikai identitást nem lehet a délkeleti törzsi szerveződések utódaként felfogni.58 Az viszont általánosan elfogadott, hogy a modem kurd politikai öntudat urbánus jelenség, mely a politikai és a gazdasági liberalizáció korában született. A szociális és földrajzi mobilizáció, a tömegoktatás és a modem tömegkommunikáció elterjedése teremtette meg azt a társadalmi légkört, amelyben a pártok válhattak identitásformáló erővé. Ugyanakkor a változások hatására a korábban sem egységes kurd társadalom gazdasági, kulturális és szociális szempontból tovább fragmentálódott. Egyre 52 Külügyi Szemle
