Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Vidák Rózsa: Változó identitások: a kurdok identitása a török nemzetállamban
Vidák Rózsa kezdetét már a 19. század végétől datálják,30 a szakirodalom egyértelműen állást foglal amellett, hogy a kurdok túlnyomó többsége a törökök oldalán állt a szabadságharc idején. A török vezetésben voltak kurdok is, sőt még a nacionalista Ifjútörök Mozgalomnak is voltak kurd tagjai.31 (Ez a tapasztalat később fontos szerepet játszott a kurd nacionalizmus életre hívásánál.) Az a tény, hogy a muzulmán közösség ideológiája mentén egyesíteni lehetett különböző nyelveken beszélő törzseket, arra enged következtetni, hogy közöttük nem voltak éles etnikai határok. Több ottomán forrás hivatkozik olyan, vegyes származású nomád törzsekre, melyek muzulmán törökökből, arabokból, kurdokból tevődtek össze. Ezzel szemben a keresztények törzshöz tartozása, törzshöz való viszonya vitatottabb kérdés.32 Megállapítható tehát, hogy az ottomán kor végén a legfontosabb identitásformáló erő a törzshöz tartozás és a vallás volt. Eszerint a 20. század elején a kurd etnikum magjának a szoráni vagy kurmandzsi nyelven beszélő muzulmán törzsek, illetve a zaza vagy guráni nyelven beszélő szunnita törzsek voltak tekinthetők; ezek egymás szomszédságában, azonos természeti és kulturális környezetben éltek. Egyfajta perifériát alkottak a velük egy területen élő heterodox iszlám vallású törzsek (yezidi, alevita, síita, ahl-e haqq), amelyek szintén valamelyik kurd dialektust beszélték. Területenként és időben is eltérő, hogy melyik törzs mennyire számított kurdnak.33 Nem tartoztak azonban a kurd etnikumhoz a törzseken kívül élő parasztok és egyéb kereskedők, kézművesek, vallásuktól és nyelvüktől függetlenül.34 A kurd identitás alakulása a 20. században A kurd identitás mai formái a 20. század során alakultak ki. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kurdok belső megosztottsága (ahogyan más népcsoportoké is) nem egy a priori, történelmileg beágyazott tény, amin a nemzetté válás során kell túllépni, hanem éppen ellenkezőleg: a nacionalizmus az, amely tudatosítja, felerősíti a különbségeket. Ugyanez a mechanizmus érhető tetten a kialakuló török nemzetállam szintjén is, a törökök és a kurdok megosztottságának felerősödésében. A kurd öntudat kialakulása tehát értelmezhető úgy, mint ellenreakció a török nacionalizmusra, a két jelenség egymással párhuzamosan, szoros összefüggésben alakult; akárcsak a később megjelenő kurdokon belüli etnikumok (intra-Kurdish ethnicities35) önállósodási törekvései, melyeket a kurd nacionalizmusra reagálva hívtak életre.36 A török nemzetépítés és a kurd reakció Az 1923-ban aláírt lausanne-i békével, - melyben a sévres-ivel ellentétben már csak a vallási kisebbségek lettek megemlítve37 - új időszak vette kezdetét Törökországban. Az új határokkal kijelölték a nemzet határait is, megkezdődött a török nemzeti iden48 Külügyi Szemle
