Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonságpolitikai aspektusai
Törökország európai uniós csatlakozásának biztonsági aspektusai Törökország csatlakozása után alapjaiban kell megváltoztatni az unió szomszédságpolitikáját, mivel az unió krízis gócokkal lesz határos, és nem lesz elegendő csupán gazdasági-kereskedelmi szerződésekkel segíteni az új szomszédokat. Az unió katonailag ma még gyenge és eszköztelen egy ilyen kihívással szemben, de a török képességeket felhasználva már befolyásoló tényezővé válhat a térségben. A Közel-Kelet, vagy a Kaukázus eddig nem számított szigorúan véve európai érdekszférának, de a térségbeli események érzékenyen érintik, a súlyosan energiafüggő Európai Uniót. Ezért az unió, Törökország csatlakozása nélkül, a közeljövőben kiszolgáltatottá válna. Ebből a szempontból a török tagság növelné Európa biztonságát. Katonai eszközök terén Törökország jóval felszereltebb, mint az Európai Unió. A statisztikai adatokból kitűnik, hogy a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország folyamatosan fejleszti hadseregét, amely megalapozza, hogy regionális hatalomként legyen jelen. Az új szomszédságpolitika keretein belül lehetőség nyílna a regionális konfliktusok kezelésére, és az arab-izraeli enyhülési folyamat elősegítésére. A Balkán Európa „legforróbb" pontja volt, a török tapasztalatok itt is elengedhetetlenek. Még mindig problémát jelent viszont Ciprus kérdése. Megoldást jelentett volna a 2004-es népszavazás a sziget egyesítéséről, de a görög területek leszavazták azt. Valószínű, hogy Törökország európai uniós ambíciói miatt, hajlandó lesz akár egyoldalúan is megoldani a kérdést, habár jelen pillanatban még mindig nem ez látszódik, hiszen mind Görögország és most már Ciprus is tagja az Európai Uniónak. Politikailag Törökország rendkívüli átalakítást élt meg az utóbbi két évben, de nem szabad megfeledkezni ennek feltételes jellegéről. A demokratikus átalakulás egyetlen pilléren, a csatlakozás ígéretén nyugszik, mely csak addig képes biztos alapot nyújtani míg a török közvélemény és mindenek felett a hadsereg számára az Európai Unió biztosítja ezt az ígéretet. Azonban a török társadalom csak hosszú folyamat eredményeként tud alkalmazkodni a változásokhoz, és a demokratikus körülmények kialakítása még korántsem elegendő. A viták egyik legfontosabb súlypontját a további bővítés és a szorosabb politikai unió konfliktusa képezi. A jövőre tekintve a legégetőbb dilemma, hogy mi lesz az unió sorsa. Egy viszonylag laza multikulturális identitással rendelkező szövetség, vagy egy zárt, jól integrált egység, hiszen a kettő közötti átmenet lehetősége ma még nem látható. Azonban e félelmek ellenére az unió nem gátolhatja már meg Törökország csatlakozást. Feltehetőleg az visszafordítaná az ott beindult változásokat, melynek következtében Törökország ismét a Közel-Kelet felé orientálódna. Ezzel az unió nem csak egy szövetségest veszíthetne el, de gyakorlatilag saját befolyását is a Közel-Kelet térségében. Törökország csatlakozása, az ellenvéleményekkel szemben, nem jelentene teljesíthetetlen terhet az uniós költségvetés számára. Ugyan elmaradott mezőgazdasága miatt Törökország lenne a legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós támogatásoknak. (Ezért is szükséges lépés a jelenlegi agrárfinanszírozási rendszer újragondolása.) Viszont az 2007. tél 31
