Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonságpolitikai aspektusai
Törökország európai uniós csatlakozásának biztonsági aspektusai Ennek következtében a társadalmi változások és átalakulások valójában tényleges változásokhoz vezethetnek, azonban Erdogan társadalmi hátteréből és abból adódóan, hogy hová jutott a fekete törökök elmaradottságának fokát és kollektív jellegét is új színben tűnteti fel. A török csatlakozás tehát a társadalomban mindenképpen jelentős változásokhoz vezetett és kell, hogy vezessen, azonban kérdés, hogy mennyiben veszélyezteti a hagyományokat, nyelvet, kultúrát, egyszóval az identitást? Mint már említésre került az EU egyik legfőbb alapelve a kultúrák különbözőségeinek elismerése, és alapvető ismertetőjegyeinek fenntartására való törekvés. Ez pedig egyrészről azt jelenti, hogy a belépett Törökországot nem fenyegeti valamiféle uniformizálás, megmaradhat a török kultúra és identitás. A probléma a másik oldalról is érvényes, hiszen Európa eddig sosem tudta definiálni önmagát. Kérdés, hogy a török csatlakozás nem nehezíti-e meg egy Európa meghatározását, melynek például legmagasabb hegycsúcsa az Ararát lesz,129 mely nem mellesleg földrajzilag már semmiképpen sem Európában van. Sokan úgy gondolnak Törökországra, mint Giscard d'Estaing, egy idegen helyre,130 melynek iszlám értékei nem kompatibilisek „a katedrálisok Európájával".131 Nem érdemes elveszni az Európa, mint „keresztény klub" megnevezés körüli vitában, hiszen ez csak egy szélsőséges álláspont. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a Vatikán sem ítéli el egyoldalúan a törökök belépését „Európába". A Newsweek egy cikkében például a katolikus egyház és az iszlám szövetségének képe merül fel a radikálisan szekularizálódó Európa elleni harcban, ami nem a szinte már sztereotípiává vált törésvonalat -a keresztény-iszlám ellentétet-, hanem a vallásos versus szekuláris Európa viaskodását vázolja fel.132 Ezt szintén alátámasztja a II. János Pák pápa egyik 2004. februári nyilatkozata,133 illetve, XVI. Benedek pápa 2006 decemberében tartott törökországi látogatása, ahol támogatásáról biztosította a török kormányfőt. Az iszlám megerősödése azonban mindenképpen aggodalmakat vált ki az európai emberekben. Kemál Musztafa óta alapvetően szekuláris jelleget öltő török társadalomban kezd ismét erősödni a vallásosság. A The Economist szerint azonban ez korántsem egyfajta kulturális visszarendeződés, hanem sokkal inkább egyfajta áttérés a modern ipari és társadalmi berendezkedésre, melynek fájdalmait, mint annak idején Európában is a hit tudja enyhíteni. A dologban az is érdekes, hogy a tévhitekkel ellentétben a napi ötször imádkozó törökök képe már teljesen eltűnt. A törökök vallásgyakorlási szokásai alig különbözik a keresztényekétől, és a Korán szerepe is sokban redukálódott egyfajta morális iránymutatásra.134 Azonban az európai államokban a törökök megítélése nagyban attól is függ milyen kapcsolatban állnak velük, vándoroltak-e oda törökök. Németország azért láthatja viszonylag negatívan a török csatlakozást, mert az ott élő milliós kisebbség nagyobbrészt a szegény anatóliai területekről érkezett hozzájuk,135 s nem a török városok modem la2007. tél 25
