Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 4. szám - ÁZSIAI VÁLSÁGÖVEZET - Rada Csaba - Rada Péter: Törökország európai uniós csatlakozásának biztonságpolitikai aspektusai
Rada Csaba-Rada Péter dig Törökország nem képes elmozdulni a modem és a premodern politikai berendezkedés határáról, és Erdogan ígéretes tevékenysége nem más, mint egy zsákutca? Ezt az utóbbi négy év történései alapján aligha jelenthetjük ki biztosan, viszont az tény, hogy 2002 óta rendkívüli változások előszobájába lépett Törökország, aminek eredményeként 2005-ben megkezdődtek a EU csatlakozási tárgyalások. Azonban mindezt csakis az EU csatlakozás ígérete tette lehetővé és minden esetben felmerül a kérdés, hogy elég stabil-e az alapzat, melyen a reformok felépültek? A lakosság, a katonaság és a kormányzat között törékeny egyensúly áll fenn, amelyet az EU a negatív értékeléseivel és figyelmeztetéseivel nagyon könnyen felrúghat. A demokratikus átalakulás jelentős részben a csatlakozás ígéretén nyugszik, ami csak addig képes biztos alapot nyújtani amíg a török közvélemény és mindenek felett a hadsereg számára az EU biztosítja ezt az ígéretet. Kétséges, hogy fenntartható-e a fejlődés Törökországban a bizonytalannak tűnő csatlakozás víziójával terhelve. Éppen ezért nem szabad elfelejteni, hogy az EU a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta már nem léphet vissza következmények nélkül a csatlakozás ígéretétől. Nagy viták folytak a tárgyalások megkezdése előtt, hogy lehetséges lenne-e egy speciális társult helyzet megadása, vagy sem, például: David L. Phillips és Wolfgang Scähuble vitája.60 Bár természetesen ezek a viták lecsendesedtek, sokan még mindig a csatlakozás alternatíváját keresik. Csak feltételezni lehet, hogy mi történne, ha csak ez utóbbit biztosítaná a törökök felé Európa. Viszont ha abból indulunk ki mekkora csalódást okozott nekik a luxemburgi országok köréből való kimaradása, mindenképpen jelentős következményekkel kell számolni. Egy bizonyos, Európa ott követte el a legnagyobb hibát, hogy már túl sokszor ígérte meg Törökországnak a csatlakozást. A jelentős kérdések megválaszolása semmiképpen sem elkerülhető. Ugyanis lehet, hogy a török reformok valamilyen új, valamilyen európai, valamilyen modem államot hoznak létre Törökországban, azonban Robert Cooper szerint ebben az értelemben az európai államok már túl vannak a modemitáson.61 A posztmodem európai államok jellemzőjét, a szuverenitás egy részének delegálását egy évszázados autokratikus hagyományokban élő állam valószínűleg még a posztszocialista csatlakozóknál is nehezebben fogja végrehajtani. Ha a csatlakozás kérdését az EU szempontjából vizsgáljuk, megállapítható, hogy a tagság ígérete messze a leghatékonyabb külpolitikai eszköze az uniónak. Ez a „soft" politikaként számon tartott eszköz igen sikeresnek bizonyult az újonnan csatlakozó volt szocialista országokban a demokrácia, a gazdaság gyors konszolidálásában és egy gyors ütemű reformfolyamat végrehajtásában. Egyes vélemények szerint, ha ez alapján a csatlakozást, mint az EU legsikeresebb külpolitikáját vesszük számba, akkor Törökország lehet az eddigi legnagyobb siker.62 Szintén a viták egyik legfontosabb súlypontját képzi a további bővítés és a szorosabb politikai unió konfliktusa. A félelmek egy több sebességes (ez egyesek szerint már ré14 Külügyi Szemle
