Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - KÖNYVEKRŐL - Gazdag Ferenc: Egy könyv, mely nem az, amit a címe ígér (Deák Péter szerk.: Biztonságpolitikai kézikönyv. Budapest: Osiris, 2007)
Egy könyv, mely nem az, amit a címe ígér: Biztonságpolitikai kézikönyv (Szerkesztette: Deák Péter, Budapest: Osiris, 2007. 642 o.) A kézikönyv műfajilag a lexikonhoz áll közel, általában valamely tudományág eredményeinek rendszerező összefoglalása. A tankönyvektől elsősorban a vizsgált terület bemutatásában alkalmazott didaktikai és pedagógiai megoldások különböztetik meg. A lexikon lényegében ugyanazt teszi, mint a kézikönyv, csak betűrendbe sorolt szócikkekkel, s a lexikonok rendszerint nagyobb tudományterületet fednek le. Ezért érthető, hogy egy olyan kötet, amely a címében tartalmazza a kézikönyv kifejezést, fokozottabb szakmai érdeklődésre számíthat. Különösen akkor, ha olyan diszciplínáról van szó, amelynek eleddig még a tudományterületi kontúrjait sem rajzolták meg pontosan. A biztonságpolitika esetében valami ilyesmiről van szó. A vaskos Biztonságpolitikai kézikönyv nagy terjedelemben (642 oldal) tekintélyes szerzőgárda munkáját vonultatja fel (25 szerző), közöttük egyetemi oktatókat, már nyugdíjas tiszteket, gyakorló diplomatákat s az egyetemet éppen csak elhagyó, frissen végzettek neveit találjuk. A szerkesztő Deák Péter nemcsak a kötet szerkezetét alakította ki, hanem az egyes fejezeteknél vagy önállóan, vagy pedig szerzőtárssal együtt összesen 11 fejezetben alkotója is volt a kötetnek. Az általa írt, csaknem egyötödnyi részarány okán talán célszerűbb lett volna, ha a címlapon is az alkotó-szerkesztő elnevezést használja. A nyolc nagy fejezet sorrendben a biztonság elméleti vonatkozásait, a biztonságot fenyegető veszélyeket, a 20. század nemzetközi folyamatait, a globalizáció hatásait, a magyar védelempolitikát, Magyarország 21. századi geopolitikai helyzetét és a válságok által sújtott térségek bemutatását végzi el, amelyet kiegészít egy Kilátások és egy A magyar biztonságpolitika jövőképe című rész. A meglehetősen bő lére eresztett mondanivalót jegyzetek, a felhasznált és ajánlott irodalom jegyzéke, Függelék és a Kulcsfogalmak jegyzéke egészítik ki. A kötet erényei Legelébb magát a megjelenést kell említeni, amelyet csak üdvözölni lehet. A magyar könyvkiadás terméséből az utóbbi években mindössze néhány kiadványt lehet felsorolni, amely hasonló témakörben, hasonló intenciókkal készült. Az egyik a Hadtudományi Társaság gondozásában megjelent Hadtudományi lexikon, amely azonban, mint címe is mutatja, jóval szélesebb területet kívánt bemutatni, a másik pedig a Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet összeállításában 2001-ben közzétett Biztonságpolitika című kötet. A kutatás és az oktatás céljaira egyaránt használható, összegző kézikönyv megjelenése tehát mindenképp örömteli esemény. 2007. nyár-ősz 273
