Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka Szemben a hidegháború idejének európai energiapolitikai koncepciójával, amely az importfüggés veszélyét a Közel-Kelettel azonosította, az amerikai energiabiztonsági koncepció a bármely „egy" forrástól való importfüggésben rejlő fenyegetést jelölte meg valódi stratégiai veszélyként. Ennek megfelelően az Egyesült Államok a hetvenes évektől egyre markánsabban olyan energiastratégia kiépítését célozta meg, amely egy diverzifikált importstruktúra alapján képes az amerikai gazdaság szénhidrogén-ellátását biztosítani.37 Az amerikai energiapolitikai elemzések az Európába irányuló szovjet energiaexport növelésében is folyamatosan inkább a szovjet befolyás növekedésének lehetőségét, veszélyét érzékelték, s jóval kisebb mértékűnek jelezték a szénhidrogén-kereskedelemben a fordított irányú, Nyugatról a Szovjetunió felé irányuló stratégiai befolyás növelésének az esélyét. Ezek is olyan stratégiai megfontolások, melyek napjainkig meghatározzák az amerikai energiapolitikai gondolkodást és gyakorlatot. A Szovjetunió legfontosabb utódállama, Oroszország a hidegháború szénhidrogén-politikai fordulataiból több rétegű stratégiai következtetésre jutott. Egyrészt az energiaexport-függés veszélyei, negatív stratégiai következményei a hidegháború elvesztésének egy olyan fontos tanulsága, amely mélyen beleivódott az orosz elemzők és politikai döntéshozók meggyőződésébe, mintegy alapdogmává lett. A hidegháború hetvenes és nyolcvanas éveiben a kelet-nyugati kapcsolatokban megjelenő új jellemző, az energetika kulcsszerepe olyan mértékben tette energiaexport-függővé a szovjet gazdaságot, hogy a szovjet szénhidrogén-tartalék potenciális stratégiai előnyből hátrány- nyá lett.38 Ez hosszabb távon rossz pályára állította a szovjet gazdaságot, sőt nagyban hozzájárult a hidegháború elvesztéséhez is. Érthető módon az egyoldalú exportfüggés kialakulásának megakadályozása, azaz az exportpiacok diverzifikálásának szükségessége elkerülhetetlenül a hidegháború utáni orosz szénhidrogén-kereskedelmi stratégia egyik alaptételévé kellett hogy váljék. Másrészt a hidegháború energiapolitikai tapasztalatai azt is bizonyították, hogy a szénhidrogén-bevételek képesek valódi stratégiai szerepet betölteni mind a gazdaság modernizálásában, mind a nemzetközi pozíciószerzésben - egy jól kézben tartott, erősen központosított és világos célok mentén következetes politikai vezetés kezében. Azaz a szénhidrogén-stratégia működhet, ha (a piac feltételei mellett) három politikai előfeltétel fennáll: összehangolt központi döntéshozatal, világos célmegfogalmazás és következetes politikai vezetés. Harmadrészt az sem megalapozatlan feltételezés, hogy Oroszországnak a KGST negyvenéves szénhidrogén-kereskedelmének egyik legfontosabb tapasztalata, tanulsága az, hogy egy szénhidrogénexportőr piacai mellett a tranzitországoknak is kiszolgáltatott. Stratégiai kiszolgáltatottságát azzal is csökkentheti, ha tranzitországait is kü- lön-külön tudja kezelni, azaz ha a lehető legtöbb piacát egymástól függetlenül el tudja látni. Ez a cél csakis egy sugarasan kiépített vezetékrendszerrel érhető el. Azaz egy 46 Külügyi Szemle
