Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka Közép-Európa országainak a szovjet szénhidrogénimport felé fordulás a szénhidrogénkorba való átlépés időszakában, a hidegháború kezdetén létrejövő KGST-keret ezt az önmagában racionális lépést meglehetősen irracionálisán, a gazdaság logikájának nem kevés esetben konzekvensen ellentmondva, a piaci szempontok mellőzésével valósította meg. A KGST szénhidrogén-politikája számos ponton jelzi a politikai/stratégiai szempontok meghatározó súlyát az energiapolitikai döntések mögött.33 Egy általános nemzetközi politikatörténeti elemzés szempontjából lehet érdekes kérdés, hogy mi volt eredetileg a szovjet energiapolitika célja a KGST-energiakereskedelem egyoldalú energiafüggést létrehozó kapcsolatrendszerének kialakításával, ám a stratégiai elemzés számára nem ez a meghatározó szempont. A lényeges kérdés nem az, hogy milyen okból vagy milyen céllal alakította így Moszkva a KGST energiapolitikáját, hanem az, hogy mi lett a KGST-t jellemző energiapolitika következménye. A szénhidrogén-kereskedelem szempontjai stratégiailag határozták meg a KGST kapcsolatrendszerének jellegét: a katonai eszközök mellett az energiapolitika, a gazdasági befolyás kiépítése hosszú távra volt képes meghatározni a Szovjetunió és a kisebb európai KGST-országok kapcsolatait. A kiépített szénhidrogén-kereskedelem infrastruktúrája olyan hosszú távú, egyoldalú, stratégiai gazdasági függés kialakításához vezetett, mely évtizedekkel volt képes túlélni a KGST-t, a Szovjetuniót, és valójában a teljes kétpólusú nemzetközi rendet. ...és a tanulságok A történeti visszapillantás egyik legfontosabb általános tanulsága, hogy a hidegháború idején született számos jelentős nemzetközi gazdasági, illetve nemzetközi politikai döntés hátterében valójában kitapintható, érzékelhető energiapolitikai megfontolások húzódtak meg. Sőt: a szénhidrogén-politika a nemzetközi életben olyan fordulatokat volt képes generálni, mind az 1973-as olajár növekedés, mind az 1986-os olajár csökkenés esetében, melyek új szakaszokhoz vezettek a hidegháború történetében. A hidegháború energiapolitikai fejleményeinek közelebbi elemzése néhány olyan tanulságra hívja föl a figyelmet, melyek a hidegháború időszakát meghaladóan napjainkig érzékelhető hatást gyakorolnak az egyes nagyobb térségek energiapolitikai döntéseire. Többek között érthetővé válnak az európai és amerikai energiastratégia közötti alapvető különbség okai és gyökerei. Az olajellátásra hatást gyakorló közel-keleti válságok Európa meghatározó országainak azt jelentették, hogy a Közel-Kelet az energiaellátás politikailag instabil térsége. Európa országainak energiastratégiája a hidegháború idején elsősorban a közel-keleti energiaimporttól való függés csökkentésében fogalmazódott meg, és erre is korlátozódott. Emiatt az európai politikai gondolkodás a Szovjetuniót elsősorban az európai energiaellátás stratégiai alternatívájaként érzékelte. 44 Külügyi Szemle
