Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka 1955-1960 között a szocialista országokba exportált orosz nyersolaj ára átlagban ötven százalékkal haladta meg a nem szocialista országokba irányuló orosz nyersolaj exportárát: az ottani piacokon meghatározott 2,20 dollár/hordó átlagárral szemben a KGST országok átlag 3,31 dollár/hordó árat fizettek.30 Ezen túlmenően a szovjet olajpolitika a szocialista országok között is diszkriminált. 1960-ban például az NDK 2,60 dollár/hordó kőolajárat fizetett, míg Magyarország hordónként 3,06, Kína pedig 2,92 dollárt. Ugyanekkor az NSZK-ba szállított kőolaj ára 1,38, Olaszországba 1,41, a Japánba szállítotté pedig 1,34 dollár/hordó volt. A szovjet állami olajvállalat, a szovjethatalom politikai céljait követte, és Moszkva gazdasági érdekei szerint alakította olajárait. Az 1973-as olajárrobbanás ezt a helyzetet alapvetően átalakította.31 Az addigi elsősorban belső, de gazdaságilag előnyös KGST-s szénhidrogén-kereskedelem most költségvetési teherként jelent meg, a világpiacon elérhető „kemény valutás árak" jóval magasabb szintje miatt, a közép-európai országok pedig, amelyek addig a szovjet szénhidrogén-termelés célpiacait jelentették, ekkor nagyrészt a nyugati piacok elérésének tranzitországaivá váltak. Amilyen drámai gyorsasággal ugrottak magasra az olajárak a hetvenes évek elején, éppen olyan drámai módon kezdtek csökkenni a nyolcvanas évek közepétől. És amennyire az 1973-as és 1979-es olajámövekedések hatásaként alapvetően változott meg a kétpólusú nemzetközi kapcsolatrendszer belső logikája és dinamizmusa, legalább annyira alapvető változásokat indukált a nyolcvanas évek szénhidrogén-áresése is a kétpólusú erőtérre. Az olajáresés generálta erős külső gazdasági nyomás alapjaiban rázta meg a Szovjetunió és a KGST belülről amúgy is gyenge gazdasági rendszerét. Az olajárak gyors és nagymértékű esése indította el a KGST és a Varsói Szerződés erózióját. A belső szétesési folyamat végül a Szovjetunió és az általa irányított nemzetközi tábor összeomlásához vezetett. A nyolcvanas évek közepének energiapolitikai fordulata, az olajárcsökkenés 1986-tól kezdődően tehát valódi nemzetközi politikai korszakhatárt jelez nemcsak, és nem is elsősorban a szénhidrogén-alapú gazdaságtörténetben, hanem magának a hidegháborúnak a történetében is. Az 1986-ban elinduló folyamat nemcsak a KGST-rendszer eróziójához, hanem teljes széteséséhez is vezetett 1989 és 1991 között, véget vetve a bipolaritás rendszernek. Ha általánosságban igaz, hogy a XX. században a szénhidrogének a gazdaság és a nemzetközi politika meghatározó tényezői lettek, akkor a század talán egyetlen eseményében sem annyira egyértelmű és kézzel fogható a szénhidrogének történelemformáló ereje, mint éppen a bipolaritás megszűnésében. Azaz amiképpen a szénhidrogén-tartalékok nagysága meghatározó módon járult hozzá az ötvenes években a Szovjetunió kétpólusú világrendben elfoglalt pozíciójának kialakításához, illetve a hetvenes években ennek a pozíciónak a „megmentéséhez", úgy volt alapvető meghatározója a szénhidrogénárak csökkenése a nyolcvanas évek végén a Szovjetunió megrendülésének, a kétpólusú rendszer szétesésének, a hidegháború végének. 42 Külügyi Szemle
