Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Szemerkényi Réka: Túlélő múlt? A hidegháború velünk élő energiabiztonsági tapasztalatai
Szemerkényi Réka zetközi kapcsolatok alakulására, hanem az: hogyan hatott rá, pontosan milyen hatást fejtett ki. Ezért nemcsak érdekes vagy fontos a stratégiai gondolkodásnak a szénhidrogén-politika nemzetközi politikai szempontú értékelése a XXI. század elején, hanem egyenesen elkerülhetetlen biztonságpolitikai kérdés. Az elmélet... Eltérő definíciók, koncepcionális hiátus A nemzetközi energiastratégia-vita a szénhidrogén-politika nemzetközi politikai „alkalmazásáról" egy alapvető értelmezési, definícióbeli zavart tükröz. Holott az energia- stratégia meghatározása és megfelelő értelmezése előfeltétele annak, hogy hatékony politikai választ lehessen kidolgozni az energiastratégiai kihívásokra. Gyakran még a legszűkebb értelemben vett nemzetközi energiapolitikai szakiroda- lom sem tér ki arra a tényre, hogy az „energiastratégia" fogalmának valójában két, egymástól markánsan megkülönböztethető értelmezése forog közkézen. Pedig az eltérő definíciók alapjaiban eltérő geostratégiai helyzeten és ebből fakadóan eltérő gazdaság- politikai koncepciókon nyugszanak, sőt mi több, gyökeresen eltérő gazdaságpolitikai és külpolitikai következtetésekhez vezetnek a gyakorlati politikában. Az „energiastratégia" nemzetközi, elsősorban nyugati szakértői anyagaiban tükröződő értelmezése egy adott ország térség energiaellátásának biztosításából indul ki.3 E megközelítésben az energiaellátás „stratégiai" súlya elsősorban abból vezethető le, hogy az energiaellátás helyzete egy adott ország gazdaságának teljes működésére hatással van. E megközelítés szerint az energiastratégia feladata tehát az energiaellátás biztosítása, eszköztárát pedig azok politikai és gazdasági eszközök alkotják, amelyekkel az energiaellátás folyamatossága és biztonsága garantálható. Ez az energiastratégia alapvetően defenzív értelmezése. Ez tükröződik a hagyományos nyugati és főként az 1945 utáni európai energiapolitikai szakirodalomban. Ezért megállapítható, hogy az energiapolitika hagyományos, klasszikus definíciója alapvetően defenzív jellegű. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy az energiastratégia defenzív értelmezése elsősorban azon országok vagy térségek energiapolitikájának magától értetődő jellemzője, melyek nem rendelkeznek saját szénhidrogén-tartalékokkal, azaz alapvetően energiaimportőrök. Azoknak az országoknak a stratégiai gondolkodásában viszont, melyek saját szénhidrogénkinccsel rendelkeznek, azaz elsősorban szénhidrogén-exportőrök, az energia- stratégia defenzív meghatározásának semmi értelme nincs. Saját szénhidrogénkincsük lévén a termelő országok, energiaexportőrök esetében fel sem vetődik az energiaellátás biztosításának célja. Ezeknek az országoknak az esetében természetszerűleg vagy az a kérdés vetődik fel, hogy az energiaexportból származó jövedelem milyen gazdasági és/ vagy politikai célt tud szolgálni, vagy az, hogy nagyszámú és meglehetősen rugalmatlan szénhidrogénimport piacai között az adott szénhidrogénexportőr akar-e, s ha igen, 36 Külügyi Szemle
