Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra exportszint elérése dollármilliárdokat igényel (Jackson, 2005). A nagy olajvállalatok - az iraki állapotok bizonytalanságai miatt - sem siettetik a termelés azonnali beindítását. Az új, demokratikus kormányzat felállásával sem vált egyértelművé a helyzet. Az olajszektornak új adminisztrációra, dollármilliárdos beruházásokra volt szüksége. El kellett dönteni, hogyan és főleg milyen áron engedjék be a külföldi működő tőkét, illetve hogy mi legyen a korábbi, az állam által garantált szerződésekkel. A szerződések miatt kényes tulajdonjogi helyzet alakult ki, ezek könnyen a hágai bíróság elé kerülhetnek, illetve az átalakulás legnagyobb vesztesei az ENSZ BT-tag Franciaország és Oroszország könnyen blokkolhatják az újjáépítési folyamat addigi irányát. Az is világos volt, hogy az Egyesült Államoknak egyedül nincs annyi tőkéje, hogy az újjáépítést -100-200 milliárd dollár között becsülték az összegét - egyedül véghezvigye. A külföldi cégeket tehát valamilyen formában be kellett engedni a piacra. Az Egyesült Királyság ebben a szakaszban is aktívan kivette a részét, hiszen az olajszektor új adminisztrációs testületé melletti tanácsadó testület feje Philip Carroll, a Royal Dutch Shell amerikai leányvállalatának korábbi igazgatója lett. A Shell és a BP is azt az álláspontot képviselte, hogy Iraknak elsősorban nem tőkére, hanem technológiára van szüksége. 2003-tól folyamatos munka zajlott az iraki olajpiac megnyitásának szabályozására. A 2005. decemberi választások után úgy tervezték, hogy az olajforrásokat átadják a nemzetközi, de főként az amerikai és a brit cégeknek. Ehhez szükséges volt a törvényi keretek megalkotása, az olajtörvény vagy hidrokarbonát törvény elfogadása. A törvény elfogadása az erős brit és amerikai nyomás ellenére a mai napig húzódik, a törvénytervezetek az elutasítások számával folyamatosan módosulnak és egyre kedvezőbbé válnak a külföldi olajtársaságok számára. A 2005 utáni időszakot folyamatosan a nyomásgyakorlással kapcsolatos botrányok tarkítják. Az egyik magát a brit külügyminisztériumot is gyanúba keverte azzal a híreszteléssel, hogy amerikai és brit óriásvállalatokat segített az iraki olajmezők hosszú távú kitermelésére kötött szerződések aláírásában (Webb, 2007). A Shell és a BP által is támogatott washingtoni think tank - az International Tax and Investment Center (ITIC) - jelentését a brit külügyminisztérium közvetítette Bagdadba, a pénzügyminisztériumba. A jelentés részletesen kidolgozza azokat a hosszú távú termelésrészesedési szerződéseket, amelyeket Iraknak kellene a külföldi olajvállalatokkal megkötnie. A fenti ITIC rendszeresen konferenciákat, fórumokat szervez a nyugati olajvállalatok és az iraki miniszterek részvételével, amit a feltételezések szerint a brit külügyminisztérium is intenzíven támogat. Az Egyesült Királyság folyamatosan tagadta, hogy a háborút az olajért vívták volna. 2003. március 18-án a képviselőház előtt Blair azt hangoztatta (Fortson, 2007), hogy az olaj az irakiaké, sőt az irakiak számára kedvező BT-határozatot akart hozni az olajjövedelmekről. Ez a BT-határozat végül nem született meg. 2003 májusában a főbb hadműveletek lezárulása után az Egyesült Királyság az Egyesült Államokkal együtt támogatta az 1483-as számú BT-határozatot, amely ellenőrzést adott a briteknek és az amerikaiaknak az olajbevételek felett. 2007. nyár-ősz 61
