Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Gálik Zoltán A térségnek a gyarmatbirodalomba való integrálásában fontos szerepet játszott, hogy a birodalom életben maradása szempontjából oly fontos olajforrások kívül estek a birodalom határain. Az első világháború alatti nagyhatalmi osztozkodásban, azért, hogy a térségben érdekeiket minél erősebben biztosíthassák, a britek az olajban gazdag Moszul egy részét a franciáknak ígérték. így a következendő időszak eseményeiben meghatározó volt, hogy a térségben szilárd katonai uralmat építsenek ki. Ennek fényében érthető, hogy a mezopotámiai brit erők nem tartották be a törökökkel 1918. október 30- án Mudrosznál aláírt fegyverszünetet. Bagdad elfoglalása után is folytatták az észak felé nyomulást, pár nappal később pedig elfoglalták az alapvetően kurdok által lakott Moszul tartományt. Az Egyesült Királyság számára nem sok értelme volt Mezopotámia közép és déli tartományai birtoklásának az olajban gazdag északi részek nélkül. Moszul ráadásul szintén fontos volt az oroszok által ellenőrzött olajban gazdag Kaszpi és kaukázusi területek felé vezető utak ellenőrzésében. Az első világháború utáni osztozkodásban az Egyesült Királyság megszerezte a Török Olajtársaság részvényeinek 25 százalékát, ez korábban a németeké volt. Amikor Irak mandátumterületként, majd az 1932-es függetlenséggel az Egyesült Királyság befolyási szférája maradt, a britek folytatták a beruházásokat. 1935-ben átadták a kirkuki olajmezőről a Földközi-tengerig húzódó olajvezetéket, majd 1938-ban a Perzsa-öbölből Európába vezető egyetlen vasútvonalat. A második világháború után az Egyesült Királyság jelentősen vesztett érdekérvényesítési képességeiből a térségben. A brit olajtársaságok ugyanakkor továbbra is jelentős mértékben jelen voltak az iraki piacon. Az 1950-es években Irak saját vállalatával új olajegyezményt kötött, ennek következtében az állam bevételei megnövekedtek. A nemzetközi olajtársaságok és Irak kapcsolataiban az első törés az 1968-as forradalommal következett be, mikor Kasszim elnök megtiltotta, hogy bármelyik külföldi olaj- társaság koncessziókat kapjon, illetve minden olajjal kapcsolatos ellenőrzési jogot az Iraki Nemzeti Olajtársaság (INOC) hatáskörébe utalt. Miután 1964-től a Bacasz Pártkerült hatalomra, megkezdődött a gazdaság egyes szektorainak államosítása. 1969 és 1972 között számos (a Szovjetunióval és másokkal) megkötött egyezmény biztosította, hogy az INOC megkapta a kőolaj kitermeléséhez szükséges tőkét és technológiát. 1972- ben kompenzáció mellett államosították az iraki olajvállalatot. A következő évben a negyedik arab-izraeli háború kirobbanásakor Irak államosította az amerikai és a holland vállalatokat is. 1975-ben utolsóként felszámolta a maradék külföldi érdekeltségeket a Bászra Olajtársaságban (Basra Petroleum Company) is. 1972-től kezdve a nagy brit olajvállalatok - a Royal Dutch Shell és a British Petroleum - a többi nemzetközi olajtársasággal egyetemben nem férhettek hozzá az iraki olaj kitermeléséhez.16 A remény az iraki piacra való visszatérésre a 2003-as háborúval érkezett el. Az iraki háború kitöréséért sokan az iraki olajkészletek megszerzéséért vívott harcot tették felelőssé. A Blair-kor- mányzat retorikája a kezdetektől tagadja, hogy a külpolitikát ilyen tényezők mozgatták volna. Ennek ellenére kétségtelen, hogy a háború kezdetétől mind a brit, mind a nagy 58 Külügyi Szemle
