Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Gálik Zoltán se Wilson 14 pontja, amelyet az Egyesült Államok háborúba való belépésének áraként a britek közvetetten kénytelenek voltak megfizetni. A béketárgyalásokon végül nem érvényesítették az alapelveket, de az önrendelkezés és a „nyitott kapuk" elve fokozatosan teret nyert a nemzetközi rendszerben, és alkalmazkodásra kényszerítette Nagy-Britanniát. Az új világrendben döntően már az amerikai politikai és gazdasági érdekek érvényesültek. A britek hatalmi helyzetük fenyegetéseként kezelték a dokumentumot, Irak területén betiltották publikálását. Az Irak feletti brit ellenőrzés rövid életűnek bizonyult. Egyrészt az első világháború alatt folytatott külpolitika jelentősen hozzájárult az arab nacionalizmus felszításához, ami fokozott nehézséget jelentett a terület irányításában, majd a britek végleges kiűzéséhez vezetett. 1920 elején iraki nacionalisták egy csoportja Damaszkuszban Husszein fiát, Fejszál bátyját, Abdullahot Irak királyává kiáltotta ki. Az Eufrátesz középső részén felkelés tört ki a hírre, lassan átterjedt az egész országra, kivéve Moszul, Bagdad és Bászra nagyvárosait, ahol erős volt a brit uralom. Irakban leverték ugyan a forradalmat, de a brit közvélemény egy része Mezopotámia elhagyását követelte. 1921-ben az Egyesült Királyság felajánlotta Fejszálnak a trónt, ha brit mandátum alatt alakít arab kormányt. A javaslat támogatója T. E. Lawrence volt, akit arab szimpátiája miatt a világ Arábiái Lawrence néven ismert meg. Fejszál királlyá választása után a britek szövetségi szerződést írtak alá Irakkal, és megkezdték együttesen az alkotmány kidolgozását. Az alkotmány lényegében a mandátumjogokat fogalmazta újra. A szerződés hosszadalmas ratifikálás, majd újratárgyalások után a brit csapatoknak légi bázisokat garantált Bászra környékén és az Eufrátesztől nyugatra. Irak brit segítséggel 1932 októberében a Népszövetség teljes jogú, független államisággal bíró tagja lett. A harmincas évek folyamán a független Irak ezer szállal kötődött Nagy-Britanniához. A második világháború elején a brit befolyási szférából való kikerülés miatt kezdett Irak a tengelyhatalmak felé elmozdulni. A Perzsa-öböl és a Habbanija légibázis irányából brit hadtestek hatoltak be Irakba, és a brit hadsereg 1941 áprilisában és májusában mintegy harmincnapos küzdelemben visszaállította a brit-barát mérsékelt arab uralmat Irakban. A britek irányítása alá került az összes kommunikációs és közlekedési eszköz, majd 1942 januárjában Irak hadat üzent a tengelyhatalmaknak. A hidegháború elején a megváltozott nemzetközi rendszerben a britek már nem voltak képesek befolyásukat a háború előtti mértékben érvényesíteni. Hamarosan megkezdték a kivonulást az országból. A két légibázist visszaadták Iraknak, és a brit erők visszavonása előtt fegyverrel és kiképzőközpontokkal látták el az iraki hadsereget. 1948 januárjában a kölcsönös érdekek elismerésén alapuló szerződést írtak alá, amely védelmi konzultációt irányzott elő. Az új iraki politikai vezetés azonban kimondottan a brit befolyás nyílt elutasítása talaján szerveződött meg. Az 1970-es években az olajszektor államosításával a britek maradék befolyásukat is elvesztették a térségben. 56 Külügyi Szemle
