Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Gálik Zoltán: Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra
Illúziók és elvesztésük: Nagy-Britannia kísérlete a befolyásgyakorlásra ság. Az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezésére nyolc európai NATO-tagállam írta alá a The Timesban 2003. január 30-án megjelent közös nyilatkozatot (a „nyolcak levele"), amelyben a készülő iraki háború kapcsán támogatásáról biztosította George W. Bush amerikai elnököt, és hangsúlyozta a transzatlanti szolidaritás fontosságát.11 A levél kapcsán kialakuló heves vita közvetlen hatással volt a transzatlanti dialógusra12 és az unió akkori és csatlakozni készülő tagállamai közötti helyzetre. Az unióba készülő államokat gyors, néha átgondolatlan állásfoglalásra kényszerítette a kezdeményezés13, és az európai alkotmányos szerződés éppen zajló vitáit is befolyásolta a kialakult helyzet. (Következménye volt például a 2003. május 17-én Belgiumban megrendezett ESDP mini csúcstalálkozó, amelyre Nagy-Britanniát nem is hívták meg, és amelyen egy esetleges német-francia-benelux biztonságpolitikai együttműködés kiszélesítésének lehetőségét tárgyalták meg a konvent kudarca esetén.) A kiéleződött ellentétek viszonylag gyorsan lecsillapodtak, és az iraki beavatkozás után az ESDP saját pályáján fejlődött tovább (részben az alkotmányos szerződés, részben a létező európai uniós szerződés által létrehozott jogi keretekben). Az iraki beavatkozás paradox módon több területen is az együttműködés elmélyítéséhez járult hozzá. A közös biztonság- és védelempolitikához korábban bizalmatlanul viszonyuló EU-tagállamok a katonai együttműködés szorosabbra fűzésének szükségességét látták a kialakult helyzetben.14 Irak és Afganisztán példája pedig nyilvánvalóvá tette minden európai országnak, hogy napjaink válságkezelő műveleteihez alapvetően szükség van az országok közötti hatékony, több szintű katonai együttműködésre. A Közel-Kelet és Irak szerepe a brit külpolitikában A 2003-as iraki háborúban az Egyesült Királyság az Irakot támadó koalíció tagja. Londonnak komoly történelmi tapasztalatai vannak a régióban: a Közel-Kelet térsége az 1840-es évektől fontos szerepet töltött be a brit birodalmi politikában. A modern brit külpolitika alapja Nagy-Britannia világpolitikai befolyásának megszerzése és fenntartása. A modern brit állam kiépítésének szerves része a gyarmat- birodalom létrehozása. A birodalmi lét lehetővé tette a briteknek, hogy a kontinentális politizáláson túl világhatalmi pozícióra tegyenek szert. A Brit Birodalom hatalmának csúcspontját a 19. században érte el: az Egyesült Királyság hegemón, a világpolitikát egyedül is meghatározó hatalommá válik. A hatalom alapja óriási és kiterjedt gyarmatbirodalma. A világ akkori lakosságának minden ötödik tagja a brit lobogó alatt élt. A gyarmatbirodalom sarokpontja - ahogy a britek fogalmaztak: „a királynő koronájának legszebb ékköve" - India volt. A Közel-Kelet gyarmatosítása, a közel-keleti brit jelenlét az Indiába vezető kereskedelmi útvonalak védelmében indult meg. Az 1840-es évektől az úgynevezett „keleti kérdés", Európa „beteg emberének", az Ottomán Birodalomnak a felosztása volt az a történelmi lehetőség, amelyet a britek megragadtak, hogy a térségben állandósítsák jelenlétüket. A cél a hatalmi egyensúlyi 2007. nyár-ősz 53
