Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 2-3. szám - IRAK ÉS AMI UTÁNA JÖN - Magyarics Tamás: Iraki homokszem az Egyesült Államok politikai gépezetében
Iraki homokszem az Egyesült Államok ■politikai gépezetében haszonélvezőjeként abban is érdekelt, hogy a hagyományos közel-keleti rivális „kiütésével" egy gyenge, de békés Irak jöjjön létre, amely nem zavarja Teherán középhatalmi érdekeit a térségben. Washington ebben a kérdésben is nagyon nehéz helyzetbe manőverezte magát. Egy akár mérsékelt Irán-barát iraki kormány az amerikai érdekekre nézve, némi túlzással, katasztrofális következményekkel járhat; elég csupán az energiabiztonságot vagy az izraeli-palesztin kérdést nézni. Az amerikaiak szerencséje az, hogy egy ilyen kombinációt a térség több országa sem nézne jó szemmel: a rövidség kedvéért elég Szaúd-Arábiát megemlíteni, amelynek egyrészt geopolitikai érdekei, másrészt vallási beállítottsága ellenezne egy iráni-iraki rapproachment-et. Az amerikai (és nem amerikai) realisták szerint azonban Irán és Szíria nélkül nem lehet tartós megoldást találni az iraki kérdésre. A két autokrata rezsimmel való tárgyalás viszont szakítást jelentene a Bush-adminiszt- ráció eddigi elveivel. A háborús „keményvonalasok" közül mára csak maga az elnök és az alelnök maradt a hivatalában: a többi kulcsfontosságú poszton a pragmatikusabb és a hagyományos realista külpolitikai iskolához közelebb állók találhatók; s ugyanez mondható el a demokrata vezetőkről is.4 Az iraki háború és a 2008-as elnökválasztás Ebben a kérdésben ugyanakkor már nem hagyhatók figyelmen kívül a 2008-as elnök- és kongresszusi választás esélyei. Az elnökjelöltek közül a demokrata oldalon minden jelölt, kivétel nélkül, az iraki háború befejezése mellett kötelezte el magát. Ám a sokat emlegetett vietnami példa, időnként párhuzam, nekik is figyelmeztető lehet.5 Egy haderő kivonása rendkívül bonyolult hadászati és logisztikai művelet, amelyet csak nagy körültekintéssel szabad megvalósítani, így azokat az ígéreteket, hogy „a beiktatásom másnapján kivonom az amerikai csapatokat" (Hillary Rodham Clinton) nem kell túlzottan komolyan venni. Igaz, a demokrata párti frontrunner azóta módosított az álláspontján, és a fokozatos kivonulással egy időben az amerikai fegyveres erők létszámát növelné.6 A demokrata elnökjelöltek az iraki amerikai jelenlétet azért is bírálják, mert az olyan nagy energiákat köt le az emberi erőforrások, a pénzügyi ráfordítások és a diplomácia terén, hogy az Egyesült Államok nem képes kellő módon védeni a pozícióit a világ más területein. Globális vetélytársai, elsősorban Kína és Oroszország a kínálkozó lehetőségeket megpróbálják maradéktalanul kihasználni Ázsiától kezdve Afrikán át Latin-Amerikáig.7 Moszkva és Peking a legcsekélyebb tekintettel sincs a számba jöhető partnerek belső viszonyaira, s ilyen módon - a demokráciaexport egyik nem szándékolt következményeként - az autokratikus rendszerek esetenként nemhogy gyengülnének, de meg is erősödnek az Egyesült Államok iraki lekötöttsége és nagyfokú globális presztízsvesztesége következtében. Továbbá, ahogy a hadművészet több klasszikusa is leszögezte, a háború lényegében egy 2007. nyár-ősz 31
