Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - FOLYÓIRATSZEMLE - Jahn, Egbert: Terjeszkedés és túlterjeszkedés. Brüsszel és Moszkva konkurálása az európai integrációs lehetőségek határán (Joób Kristóf)
Folyóiratszemle Egbert Jahn: Terjeszkedés és túlterjeszkedés. Brüsszel és Moszkva konkurálása az európai integrációs lehetőségek határán (Ausdehnung und Überdehnung. Von der Integrationskonkurrenz zwischen Brüssel und Moskau zum Ende der europäischen Integrationsfähigkeit. Osteuropa, 2007. február-március) O roszország a kilencvenes években mindinkább elveszítette potenciális integrációs központ szerepét az EU-val és a NATO-val szemben. A versengés gyakorlatilag az egyedüliként prosperitást, biztonságot és demokráciát ígérő európai integrációhoz való csatlakozásra összpontosult. Az Európai Unió felvevőképessége ugyanakkor véges, bár intézményileg és gazdaságilag nem megvalósíthatatlan a kelet-európai államok csatlakozása. Ennek jelenleg inkább politikai akadályai vannak, állítja a szerző. Éppen ezért a demokratizálódást meglebegtetett csatlakozási ígéretekkel siettetni próbáló kétoldalú tárgyalásokat Brüsszelnek világos regionális politikával kellene felváltania. Az uniós szomszédsági politika egyrészt rávilágít az EU integrációs képességeinek a határaira, másrészt azzal, hogy mélyen benyúlik a FÁK érdekszférájába, azt is megmutatja, mennyivel nagyobb Brüsszel integrációs vonzereje Moszkvánál. A kilencvenes évek óta a posztkommunista Európa két jól elválasztható részre bomlott. A 23 poszt- kommunista európai állam többsége az euroatlanti integráció részese, vagy úton van felé, miközben mindössze hét tartozik a FÁK kötelékébe. Jahn szerint ugyanakkor csalóka az a látszat, amely a fentiek alapján egyértelmű új keleti határt vél felfedezni a kontinens térképén. Természetesen az EU mindenkori keleti határa választóvonalat jelent, de az igazi kérdés inkább az, hogy mennyire jelentsen ez a jövőben éles megkülönböztetést. A Szovjetunió széthullása után felvetődő orosz reintegrációs tervek nagyon hamar füstbe mentek a kilencvenes évek elején. Ezen törekvések helyére léptek azok a különböző koncepciók, amelyek a FÁK-együttműködésnek igyekeztek valamilyen formát adni. Előképükül a „többsebességes", „többkörös" nyugat-európai integrációs modellek szolgáltak, mint például a monetáris unió és a schengeni övezet. Miközben azonban az EU hat alapító tagállama erős, az integrációt mindig továbblendítő magot képezett, a FÁK-nál ez nem volt meg. A kilencvenes évek második felében több integrációs megállapodás is született, például Fehéroroszországgal, de ezek többnyire csak papíron léteztek. Putyin elnök hatalomra kerülése után Moszkva taktikát változtatott. A többoldalú együttműködés helyett Oroszország kétoldalú egyezményekkel biztosította hegemon helyzetét a FÁK-térségen belül. 208 Külügyi Szemle
