Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Egy monopólium magánélete. Klánok a Gazpromban sodik helyét az olajipar vállalatai között (az első a Lukoil volt), és kiépítette iparági kapcsolatrendszerét. A Gazprom európai jelenlétével és nexusaival szemben a Rosznyeft hamar megtalálta az utat a kínai cégek pénztárcájához. Cserébe pár nagyobb olajcéggel, a Szurgutnyeftegazzal és a TNK-BP-vel összefogva aktívan nekilátott a távol-keleti olajmezők és vezetékes infrastruktúra fejlesztéséhez.29 A legfőbb kihívás azonban az, hogy a Rosznyeft szemet vetett a gáziparra, azon belül is annak exportjára. Ez korántsem elhanyagolható fenyegetés a Gazpromnak, főleg annak tudatában, hogy a Rosznyeft ebben a kérdésben széles, közvetlen politikai szövetségesein messze túlmutató tábort tudhat maga mögött. Részben ez vezet oda, hogy ma a két cég közötti viszony nemcsak a különböző politikai elképzelések miatt tűnik kiengesztelhetetlennek. Putyin rendszeresen megpróbál ugyan békét teremteni közöttük, de ezek a kísérletek általában nem túl hosszú életűek.30 A olajipar egyes szereplőinek gázipari ambíciói már csak azért is kellemetlenek a Gazpromnak, mert egyre inkább érvényesülnek érdekrendszerének belső ellentmondásai. Egyfelől a Gazprom biztosan a kezében szeretné tudni a belső, legfőképpen pedig a külső piacot. Másfelől viszont arra is törekszik, hogy a belföldi gázárak tartósan megtérülő szintre emelkedjenek. Azonban eddigi monopolista viselkedését és exportjának az olajkivitelhez képest jóval alacsonyabb szintű vámterhét éppen a belső piacon elszenvedett veszteségekkel támasztotta alá. A belföldi piac jövedelmezővé tételének elvileg - hosszabb távon pedig mindenképpen - a termelés liberalizálásában és a csővezetékrendszerhez való hozzáférésnek a Gazpromtól a kormányzati szervekhez való delegálásában kellene manifesztálódnia. A helyzetet eszkalálja, hogy súlyos ellátási nehézségek alakultak ki a gyorsan növekvő belső piacon.31 A Gazprom termelési bázisa kimerülőben van, miközben az alacsony gázárak miatt szinte mindenki ezt az energia- hordozót választja. Ha viszont a Gazprom képtelen ellátni kvázi monopolistaként a belső piacot, akkor értelemszerűen teret kell engednie a tőle független vállalatoknak. Nem véletlenül kezdett a Gazprom az utóbbi években bonyolult lavírozásba. Egyfelől kormányzati döntés született az egész energiarendszer árviszonyainak felülvizsgálatáról, aminek lényegi célja, hogy a belföldi ipari gázárak négy év alatt megduplázódjanak.32 Ez már versenyképessé tenné a szenet és egyéb energiahordozókat, távlatilag levéve a teher jelentős hányadát a Gazpromról. Ezzel párhuzamosan azonban a Gazprom mindent elkövet annak érdekében, hogy a gázpiacon minél több pozícióját hosszabb távon is biztosítsa. Az állami duma 2006 júliusában törvényileg is rögzítette gázexportra vonatkozó monopóliumát. Ez a nagynyomású vezetékrendszerek építése és üzemeltetése mellett a második valódi monopoljoga. A Gazprom a belföldi gázellátási anomáliákat sem kívánja a rendszer érdemi reformjával orvosolni. A cég egyenként egyeztet a független gáztermelőkkel és az olajcégekkel, éppen annyi gáz átvételét ígérve be nekik, amennyivel le tudja fedni az aktuálisan a mérlegén keletkező rést. Még ezért az engedményért is rendszerint jelentős ré2007. tavasz 19
