Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
Garadnai Zoltán kelet-nyugati enyhülés kezdetével, amelynek meghatározó kezdőpontja a kubai és a berlini válságok elmúltához, illetve a Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatait 1962- ig megterhelő algériai háború befejezéséhez kapcsolódik. A franciák keleti nyitási szándékát a nemzetközi helyzet változásai is erősítették, és 1963 folyamán a lépéskényszerbe kerülő francia diplomácia elkezdte keresni a külpolitikai mozgástér szélesítésének a lehetőségeit. Erre azért is szüksége volt, mert nyugati szövetségesei között elszigetelődött, de a francia diplomaták sok szempontból nem ismerték a keleti országokban bekövetkező változásokat (elsősorban a személyes kapcsolatok hiányoztak), és szükségük volt ezen országok újbóli megismerésére is. Összességében tehát az 1963-as év szakaszhatárt jelentett a hidegháború történetében annyiban, hogy a korábban meghatározó kétpólusú nagyhatalmi rivalizálás mellett megjelentek az új szereplők is, a diplomáciai játék árnyaltabb, összetettebb és színesebb lett, de a színpad lényegében ugyanaz maradt. A De Gaulle Európa-koncepciójának részét jelentő keleti nyitás politikája tehát szorosan kapcsolódott Franciaországnak a nyugati szövetségesi rendszeren belüli pozíciójának megváltozásához. Francia részről a keleti nyitás politikájának szándékát erősítette az is, hogy 1963 folyamán Franciaország fokozatosan elszigetelődött a nyugati szövetségi rendszeren belül. Ezt a diplomáciai kapcsolatépítést a francia vezetők óvatosan, lépésről lépésre tették meg, és ebben a nyitási politikában Párizsnak az első lépést az jelentette, hogy a francia-szovjet kapcsolatok fejlesztésére törekedett, illetve diplomáciai értelemben egy szintre hozta az összes kelet-európai államot. Ennek a politikai szándéknak a keretében rendezték a második világháborúban a vesztesek oldalára kerülő keleteurópai országokkal a diplomáciai kapcsolatokat (Románia, Magyarország, Bulgária), ugyanakkor keresték a kapcsolatépítés lehetőségét lényegében az összes szatellitával. A tényleges kapcsolatépítés azonban egy hosszabb és összetettebb diplomáciai játszma részét jelentette, amelynek a következő lépését az 1964-es év diplomáciai eseményeiben kell keresni.95 Jegyzetek 1 De Gaulle külpolitikai koncepciója alapvetően az európai államok hagyományos (XVIII—XIX. századi) együttműködésére és így a nemzetállami érdekek elsődlegességének elvére épített, de a hidegháború geopolitikai realitását figyelmen kívül hagyta. De Gaulle Európa-koncepciójával egy önálló tanulmányban kívánok foglalkozni. 2 A változás egyébként a levéltáros szemével (De Gaulle elnöki levéltára repertóriumának tartalom- jegyzékén „keresztül") is érzékelhető. De Gaulle-nak 1958-1962 között rengeteg belpolitikai kéréssel kellett foglalkoznia, míg 1963-tól kezdve ezek a belpolitikai „apró ügyek" (amelyek elvitték az idejét) szinte teljesen megszűntek, és helyüket a nemzetközi politikához kapcsolódó kérdések vették át. 3 Vai'sse, M. [1998]: 220. o. 190 Külügyi Szemle
