Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Garadnai Zoltán: A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései (1963. január 14.-1963. december 31.)
A De Gaulle-i keleti nyitás politika első lépései pót, amely azonban már a De Gaulle által megfogalmazott francia nemzeti érdekekből következően került át a politikai-diplomáciai kapcsolatépítésnek a területére. Ehhez az új politikához De Gaulle-nak a francia-német kapcsolatok rendezése és a két ország közötti szoros együttműködés jelentette a mintát és egyben a kiindulási pontot is, amelynek folytatását és így taktikai elemét képezte az úgynevezett „keleti nyitás" politika is. De Gaulle folyamatosan igyekezett Európában és tágabb értelemben az egész világon olyan szövetségeseket találni, akik sem az Egyesült Államokkal, sem a Szovjetunióval nem akartak szoros kapcsolatot fenntartani, és törekedtek önálló identitásuk megfogalmazására. Ennek az 1963-tól kezdődő Európa-politikának a lehetőségeit és egyben korlátáit elsősorban De Gaulle személyén, illetve a politikáját meghatározó francia és nemzetközi tényezők vizsgálatán keresztül lehet megérteni. A kelet-közép-európai államoknak a nemzetközi helyzet kedvező lehetőséget, a francia külpolitika követhető mintát adott saját nemzetközi identitásuk újbóli megfogalmazására. A hagyományos prioritássorrend (Szovjetunió és Kína, illetve Lengyelország, Románia után következtek a többiek) továbbra is megmaradt, de a francia diplomácia (De Gaulle Európa-koncepciójából következően) már a kelet-közép-európai kisállamokra nagyobb figyelmet fordított, és köszönhetően a francia külpolitikát „domaine réservé"-nek tekintő tábornok személyiségének és intellektuális alapokon nyugvó politikájának, nagyobb rugalmasságot mutatott az összes kelet-közép-európai ország irányába. A tanulmány célja elsősorban az, hogy a francia külpolitika keleti irányba történő fordulásának okait és összefüggéseit vizsgálja 1963 folyamán, vagyis a keleti nyitás politika kezdetén. Ebbe a kontextusban elhelyezve értékeljük a Magyarország felé irányuló francia politika fő jellegzetességeit is, illetve azt, hogy a magyar vezetés hogyan értékelte a „francia kapcsolat" jelentőségét a Nyugat felé kezdeményezett magyar nyitási próbálkozások szemszögén keresztül. A tanulmányunk kronológiai kezdő- és végpontja megállapításakor De Gaulle két sajtókonferenciáját vettük alapul. Az 1963. január 14-ei sajtókonferencia a Franciaország és szövetségesei közötti nyílt politikai konfliktus kirobbanása miatt jelentős, és az V. Köztársaság későbbi története szempontjából nézve is (az angolszászellenes politika deklarálása és annak következményei miatt) meghatározó jelentőségűnek értékelhető, és így a következményei Franciaország kelet-európai kapcsolatainak kiépítése szempontjából is fordulópontot jelentettek, míg De Gaulle 1963. december 31-ei beszéde (annak Kelet-Európára vonatkozó részei miatt) már a keleti nyitás politika elkezdésének „hivatalos" dátumaként is értékelhető. 2007. tavasz 173
