Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - ENERGIAPOLITIKA - Deák András György: Egy monopólium magánélete
Deák András György gyarázhatók az általános, a Gazpromra vonatkozó nemzetbiztonsági szempontokkal. Minden ellenkező esetben a Gazprom feletti irányítás a jelentőségéhez mérten potom áron lett volna megszerezhető. Éppen ezért ez a rendszer végeredményben kettéválasztotta a Gazprom tőzsdei piacát. Külföldön, a kvóta erejéig letéti jegyek formájában lehetett Gazprom-részvényeket venni, míg belföldön, sokkal olcsóbban, magukat a részvényeket. Ennek az alacsony hatásfokú rendszernek Miller már a beiktatásakor hadat üzent, beígérve a teljes liberalizációt. Azonban ekkor még nem volt a kormányzat kezében a Gazprom többségi pakettje, amelynek hiányában az természetszerűleg hallani sem akart ilyesmiről. Csak 2003 elejére sikerült a Gazprom-leányvállalatok révén megszerezni a hiányzó hányadot. Ez elvileg megnyithatta volna az utat a régen várt piaci egységesítés előtt, de a kormányzat a korábbi tapasztalatokból okulva ragaszkodott a kincstár kezén való felhalmozáshoz. Ez a folyamat elhúzódott, és csak 2005 közepére sikerült konszolidálni a Vagyonügynökség (38,3 százalék), az állami Rosznyeftegaz (10,7 százalék) és a Roszgazifikacija (1 százalék) kezén a többségi részesedést. Ennek megfelelően 2005 vége óta minden korlátozástól mentes a Gazprom-részvényekkel való tőzsdei kereskedés. Hozzá kell tenni, hogy a cég konszolidációjának és az emelkedő energiaáraknak köszönhetően a Gazprom piaci kapitalizációja meredeken nőtt az egész putyini időszakban. 2006 májusában meghaladta a háromszázmilliárd dollárt, a világ harmadik legnagyobb vállalatává téve a Gazpromot. Tekintettel arra, hogy ez a mutató 2001-ben még csak 11,3 milliárd USD volt, 2005-ben pedig 91,1 milliárd USD, az eredmény nem lebecsülendő.24 Ennél sokkal súlyosabb problémát okozott a nagy rivális, a Rosznyeft megjelenése. A Gazprom egész eddigi tevékenysége során meglehetős érdektelenséget tanúsított az olajipar iránt. A két szférát a szovjet iparpolitikában hermetikusan elválasztották, ami nem mellesleg tömeges gázpazarlást okozott az olajmezőkön és a különböző gázkondenzátumok iránti megvetést a Gazprom esetében. Miller már idézett 2004-es beszédének egyik alapvető újdonsága volt a gázmezőknél kitermelt, éves szinten mintegy tízmillió tonna gázkondenzátum és olaj mint piaci árucikk megemlítése, illetve egy olajvállalat alapítása ezen termelés megtöbbszörözésére. Valójában ennél sokkal agilisebb törekvésekről volt szó. 2004 szeptemberében bejelentették, hogy a gázipari monopólium a leányvállalatok kezén felhalmozott mintegy tízszázaléknyi Gazprom- részvényért cserébe megkapja az egyik utolsó, állami kézen lévő olajvállalatot, a Rosznyeftet. Az ügyletet eldönteni és visszafordíthatatlanná látszott tenni az a tény, hogy Putyin látványosan elkötelezte magát a fúzió mellett. A Rosznyeft a kilencvenes évek végén a felosztott és privatizált orosz olajipar maradéka volt. Nem volt több, mint egy halom, egymással nem túl szerves kapcsolatban álló kis olajcég gyűjtőhelye. Még egységes részvénye sem volt, és viszonylag kicsiny mérete, 2002-ben is csak 4,5 milliárd USD-s forgalma elvileg kizárta volna bármilyen értelmes fejlődési perspektíva felmutatását. Az új putyini elit jelentős része azonban belő Külügyi Szemle
