Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Fejérdy Gergely A Franciaországgal történő kulturális kapcsolatok megerősítését magyar részről is messzemenően támogatták, és már 1945 novemberében felvetődött egy államközi egyezmény megkötésének a terve. Gauquié követ 1946 nyarán felterjesztette a budapesti kormány elképzelését azzal a kommentárral, hogy a „jelenlegi magyarországi viszonyok kiegyensúlyozatlanok, így egyelőre csak átmeneti megoldásokat lehet adni a felmerülő kérdésekre".46 A Quai d'Orsay 1946. novemberében Raymond Warnier-t küldte Magyar- országra a kulturális ügyek tanulmányozására, ő azonban nem csupán az egyezmény megkötését, hanem egy Francia Intézet mihamarabbi felállítását is szorgalmazta. Ezt a kezdeményezést a párizsi kormány illetékesei és a francia akadémia körök egyaránt jóváhagyták, és a magyar fél nyitottságát mutatja, hogy Budapesten támogatták a terv megvalósítását, és egy belvárosi lakást is felajánlottak az intézménynek. A mindkét oldalon megnyilvánuló rugalmasságnak és a kialakuló érdekazonosságnak köszönhetően egy évvel az után, hogy a magyar fővárosban megnyílt a francia diplomácia képviselet, Párizs kulturális téren már meghatározó befolyást tudott elérni Magyarországon. Franciaország hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében fontos volt a kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok kérdése is. Giraud követ már 1945 decemberében felvette a budapesti Kereskedelmi Minisztériummal a kapcsolatot, és figyelmeztette a Quai d'Orsay-t, hogy a gazdasági kapcsolatok területén számos európai állam megelőzi Franciaországot. Erre a felvetésre a párizsi kormány visszafogottan reagált, és az 1946 januárjában kinevezett kereskedelmi attasé első jelentése is inkább a gazdasági kapcsolatok felvételének elodázását szorgalmazta.47 Jacques Diemer rámutatott arra is, hogy a romokban heverő Magyarországon uralkodó és a megszállók által is gerjesztett káosz nem kedvezett a kereskedelmi és pénzügyi kérdések gyors rendezésének. A helyzetet nagyban megnehezítette ugyanakkor a francia vagyont ért háborús károk kérdése. A legnagyobb gondot a Szovjetunió által kisajátított volt francia érdekeltségek ügye okozta.48 Moszkva ugyanis minden olyan vállalatot, amely a háború során német tulajdonba került vagy német kereskedelmi érdekeket szolgált, akár valóságosan, akár nem, a potsdami konferencia határozatainak értelmében lefoglalt. A Magyar Általános Hitelbank, a Danubia textilgyár stb. ügyében sikerrel járt el a francia megbízott, de a tárgyalások nem minden esetben értek el eredményt. Reményre adott okot azonban, hogy a magyar kormány hajlandónak mutatkozott a fegyverszüneti egyezmény 12. és 13. paragrafusának értelmében a francia magán és vállalati vagyont ért veszteségeket kifizetni,49 és 1946 őszén kereskedelmi és gazdasági szerződést aláírni Franciaországgal. A látszólagos jó viszony és ígéretes kezdett mögött azonban számos probléma bújt meg. A francia kormány többek között nehezményezte, hogy Budapest, a szövetségesekkel kötött fegyverszüneti egyezmény fent említett paragrafusait csak Párizs nyomására hajlandó Franciaországra is alkalmazni, vagyis a magyar fővárosban található 160 Külügyi Szemle
