Külügyi Szemle - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 2007 (6. évfolyam)
2007 / 1. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Fejérdy Gergely: Magyarország a "Quai d'Orsay szemével" (1944-1949)
Magyarország a „Quai d'Orsay szemével" (1944-1949) dig, amíg a központnak nincs módjában hivatásos diplomatát küldenie az országba.23 Erre a megerősítésre többek között azért is nagy szükség volt, mert a háború okozta zűrzavart kihasználva (minden hivatalos jóváhagyás nélkül) egy 1943-ban Magyarországra menekült francia főhadnagy, Léon Wahl önhatalmúlag a budai Várban található Edelsheim-palotába költözött, és ott a berendezkedve mint honfitársai érdekképviselője próbált bármiféle felhatalmazás nélkül tevékenykedni. Az ügyre hamar fény derült és a korábbi cselekedetei miatt egyébként is gyanús katonatiszt kénytelen volt felhagyni tevékenységével.24 Közben a magyar fővárost megszállva tartó szovjet csapatok parancsnoka átmenetileg engedélyezte a Giraud-féle érdekképviselet működését, noha a szovjet hivatalos válasz váratott magára. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) Budapestre költözése után azonban a szervezet szovjet elnöke, Vorosilov marsall, feltárta a „kártyáit", és 1945. április 17-én személyesen tiltotta meg Giraud-nak tevékenysége folytatását. A Párizs és Budapest közötti kapcsolatfelvételi nehézségeket kihasználva Moszkva megpróbálta elodázni a francia diplomáciai jelenlétet Magyarországon (és természetesen az egész régióban), ezért a francia-magyar kétoldalú kapcsolatok engedélyezése vonatkozásában az időhúzás taktikáját választotta. A De Gaulle vezette ideiglenes kormány hiába hivatkozott arra a tényre, hogy a két ország között soha nem állt be hadiállapot, szovjet részről ezt érvként használták fel a Quai d'Orsay terve ellen egy magyarországi katonai misszió felállítására. Párizs ugyanakkor nem adta fel a diplomáciai manővereit, mivel a külpolitikai stratégiai céljainak megvalósítása eleve érdekelté tette a budapesti képviselet megnyitásában, és ezt a szándékot erősítette, hogy nem volt elhanyagolható a háború következtében különösen megszaporodó francia érdekvédelmi (konzuli) feladatok kérdése sem. A Magyarországra menekült korábbi hadifoglyok,25 illetve a hazájukba visszatérni szándékozó civilek hazaszállítása,26 a francia tulajdont ért háborús károk, a kolónia élelmezési gondjai, egyéb kulturális és gazdasági problémák megoldatlansága mind arra sarkallta Párizst, hogy rábírja Moszkvát, engedélyezze egy hivatalosan elismert képviselet megnyitását a magyar fővárosban.27 Hosszú hónapok, táviratok tömkelegé és De Gaulle tábornok személyes megbízólevele után végül 1945. november 1-jén Giraud-t hivatalosan, minden fenntartás nélkül elismerte a SZEB. Ekkorra azonban már a Quai d'Orsay a novemberi 4-i magyarországi nemzetgyűlési választások után lehetővé váló diplomáciai kapcsolatok végleges rendezését tűzte ki célul. Párizs Robert Faure-t, a belgrádi követség korábbi másodtitkárát bízta meg az előkészítési feladatokkal. Moszkva továbbra sem támogatta azonban, hogy Franciaország budapesti jelenlétével megerősítse kelet-közép-európai állásait, így újabb két hónapnak kellett eltelnie, mire 1946. január 16-án végre beutazási engedélyt kapott a francia hivatásos diplomata. Tíz nappal később január 28-án Párizs elismerte a magyar kormányt, és ezzel helyreállt a két ország között diplomáciai kapcsolat.28 2007. tavasz 157
